Talált kép: Isten hozta, Örkény úr!

Ezekre a pillanatokra így emlékezik Örkény: „…egyszer végigéltem már annak az izgalmát, hogy miként fogadja a darabot a néző. Ezért volt nagy és örömteli meglepetés számomra a marosvásárhelyi színház magyar társulatának előadása. Kovács György rendezői munkája, de a társulat minden tagjának teljesítménye is, akik olyan otthonosan mozogtak a darabban, olyan természetesen beszélték a darab sajátos nyelvét, mintha beleszülettek volna. És ami ennél is jobban meglepett, az a közönség. Nem régen mesélték nekem Pesten, mennyire különbözik a szombati közönség a vasárnapitól s mindkettő a hétköznapiaktól. Hogy a szombati a legnehezebb fajta, nem lehet átmelegíteni, nem nevetnek s a többi. A véletlen úgy hozta, hogy én három különböző közönséggel láttam Vásárhelyen a darabot, és örömmel állapítottam meg, hogy megálmodott világom milyen megértésre talált mindhárom ház közönségénél. Sosem nevettek rossz helyen. Pedig a darab magában hordja ennek a veszélyét, mert itt egyik percben megrettenünk, a másikban nevetnünk kell. Ezt természetesen elsősorban Kovács Györgynek köszönhetem, aki az egész szokatlan stílusú művet úgy tudta a színpadon megvalósítani, hogy minden részletmegoldást a nagy egésznek rendelt alá.”

(Huszár Sándor: Fehér asztalnál Örkény Istvánnal. Utunk, 1968. március 22.)

A képen: Örkény István és Radnóti Zsuzsa a Tóték bemutatója után Marosvásárhelyen. 1968. március 8. Fotó: Marx József
A kép a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház archívumából került elő. Köszönet Radnóti Zsuzsának, Gajdó Tamásnak (OSZMI) és Ferencz Évának (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata), akik segítettek megtalálni a fotót és Örkény István emlékezését.

Albert Mária