Apropó, plakát – Kiss Emőke Klárát Kiss Krisztina kérdezte

Apropó, plakát – Kiss Emőke Klárát Kiss Krisztina kérdezte

Interjúsorozat erdélyi színházi plakáttervezőkkel, grafikusokkal

Színházi előadásokkal gyakran előbb plakát formájában találkozunk, tervezőiket azonban nem a nézőtérről fogjuk megismerni. Új sorozatunkban erdélyi színházak plakáttervezőit, grafikusait mutatjuk be. Januárban Székelyudvarhelyen került sor közös kiállításukra, illetve a későbbiekben további helyszíneken is bemutatkoznak – addig is lássunk a plakátok mögé!

Kiss Emőke Klára (1980): Székelykeresztúron születtem, Temesváron tanultam design szakon és 2003 óta Székelyudvarhelyen élek. 2005-től szabadúszó belsőépítészként és reklámgrafikusként dolgozom. Kisebb megszakításokkal a 2004/2005-ös évadtól a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznak és az Udvarhely Táncműhelynek készítek plakátokat.

Mikor fedezted fel magadban a művészeti/képzőművészeti irányultságot?
Érettségi előtt megnéztem Kolozsváron a formatervező szakon végzős diákok kiállítását. Ott jött az az érzés, hogy „na igen, ez az, amit akarok!”. A design, ebből is a reklámgrafika és belsőépítészet az, ami érdekelt annyira, hogy el tudjam képzelni magamnak, hogy ebben dolgozom majd. A matek—fizika osztályban tanultak mellett, utólag értelmet nyertek a gyerekkori, kedvtelésből elkövetett rajzkísérletek, számolópálcikákból kirakott lakóház-alaprajzok, milliméterpapírra firkált bútortervek és egy, negyedik osztályban készített tízoldalas képregény.

Szerintem a szakvégzettség… alap, amire építhetünk, de nem szükséges ahhoz, hogy jók legyünk abban, amit csinálunk.

Melyik volt az első saját színházi plakátod, honnan jött az ötlet?
A 2004/2005-ös évadban, a Szabó K. István rendezte Üvegfiguráknak készült. Nem emlékszem, honnan jött az ötlet, csak arra, hogy István adott három kulcsszót, ami neki fontos volt az előadással kapcsolatban. Ezeket próbáltam képileg megfogalmazni a plakáton. Ma már valószínűleg másképp oldanám meg.

Mit jelentenek az intézményes korlátok az alkotásban?
Kicsit olyan, mint a szabadulóművésznek a kényszerzubbony. Meg van kötve a kezed, de ott a provokáció is benne, hogy meg kell oldanod a feladatot. Jól. Határidőre. Egy egészséges kompromisszum, az alkalmazott grafika velejárója.

Ha színház, akkor… hasson rám, ragadjon magával, legyen mellbevágó, és a végén vigyek magammal belőle valamit.

Ha plakát, akkor… vizuális esszencia. Bár egy adott előadáshoz készül, azt kell eladnia, de akkor hatásos igazán, ha önállóan is megáll a lábán.

Mi jellemző a munkáid stílusára, melyek a visszatérő elemek?
Tizenhat év alatt mindig alakult, változott. A hal-motívum többször visszatért.

Mi jut eszedbe a munkáról?
Hogy gyakran ottfelejtem magam a számítógép előtt. De ez az életem része.

…és a csapatmunkáról?
Egymás kiegészítése.

A mondat, amit legtöbbször hallasz plakátkészítéskor…
„Tegnapra kellene!”

A legnagyobb dicséret, amit valaha plakátra kaptál…
„Igen, emlékszem arra a plakátodra!”

A szabadúszásról ezt gondolom…
Önismeret kezdőknek és haladóknak. Bírni kell a gyűrődést, és nem mindenkinek felel meg. Én szeretem, más formára nehezen váltanék.

Hogyan maradsz friss, mi inspirál?
Hálás vagyok, mert szeretem, amit csinálok, így a motivációt és a lelkesedést könnyebb fenntartani. Párhuzamosan több projekten dolgozom egyszerre, és ha a végén elégedett a megrendelő, az tovább tud vinni. 

Igyekszem nem rutinból dolgozni, hanem új kihívásokat keresni, informálódni, szakmai oldalakat követni, Pinteresten böngészni, nyitott maradni – és így szinte bármi, bárki inspirálhat. Fontos, hogy egyensúlyban tudjam tartani a munkára szánt időt és a kikapcsolódást, ami lehet utazás, esti kocsmázás a barátokkal vagy akár egy biciklitúra a környéken.

Milyen hatása van a közösségi médiának az alkotásra?
Az  alapkoncepcióra, az alkotási folyamatra nem szabad hatással lennie.  Ugyanakkor a plakátnak mint végeredménynek jól kell működnie már nemcsak az utcán, hanem a képernyőn is: a posztert most már posztoljuk is.

Mit gondolsz, 2020-ban milyen szerepe van egy plakátnak, milyennek kell lennie?
Nem hiszem, hogy 2020-ban más szerepe kell, hogy legyen, mint ezelőtt bármikor: első ránézésre és utólag is hasson. 

Mi az a téma, amely jelenleg foglalkoztat?
Miért nem tudtam a hetedik kérdésre jobb választ adni.

Plakátgaléria