Az öniróniámat folyamatosan fejlesztem – Erdős Bálinttal Bács Noémi beszélgetett

Az öniróniámat folyamatosan fejlesztem – Erdős Bálinttal Bács Noémi beszélgetett

Fotó: a Köpönyeg c. előadásból

Interjúsorozat a kolozsvári BBTE Színház és Film Kar Magyar Színházi Intézetének végzős színészhallgatóival. Erdős Bálinttal Bács Noémi elsőéves teatrológus-hallgató beszélgetett. 

Tánccal kezdte, színjátszózott is, van saját szintetizátora, és lassan elvégzi a színművészetit Kolozsváron. Nyitott az újdonságokra, kíváncsi arra, hogy milyen ő meg a világ, és ezért, ha kell, énekel, főz, vagy akár arra is kész, hogy bort készítsen Olaszországban. 

Matek–infón végeztél, mégis színire felvételiztél. Hogyan függ össze a kettő?

Kilencedik osztálytól járok a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium színjátszócsoportjába, az Üvegfigurákhoz. Itt ért az első inger, hogy színire menjek. Apukám informatikus, mindig próbált erre ösztönözni engem is, mert ő segíthetne ebben a szakmában elhelyezkedni. De nem ment valami jól sem a matek, sem az infó, inkább a család miatt volt az egész.

Még mindig úgy gondolod, hogy jó döntés volt nem a családi „hagyományt” követni?

Amikor a színiben elbizonytalanodom, jönnek azok a gondolatok, hogy mi lesz harmadév után, lesz-e hely mindannyiunknak, meg hogy elég jó vagyok-e. Ebben a szakmában az érték nem valami objektív; lehet, hogy egyikünk stílusa tetszik valakinek, másvalakinek meg egyáltalán nem. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy miért nem vettem komolyan a mateket, most biztos lenne egy jól fizető állásom. 

Hogyan kerültél be az Üvegfigurák színjátszócsoportba? Milyen emlékeid vannak róla?

Írtam egy nagyon szépen megfogalmazott üzenetet az egyik színésznőnek, hogy mehetek-e, és mint kiderült, ezt is túlspiláztam, mert egyből mondták, hogy menjek nyugodtan, várnak. Impróztunk, színis gyakorlatokat végeztünk, volt pár előadásunk is. Jó szórakozás volt, vagány csapat alakult ki, a vezetővel nagyon jóban vagyok még most is, az egyetemmel kapcsolatban is ő támogatott leginkább. Szerettem ott, nyaranta még mindig visszajárok.

Ezt érthetjük úgy, hogy szeretnél mielőbb visszamenni, esetleg az otthoni színházban dolgozni?

Egyelőre nem szeretnék még hazaköltözni, mert a színészet mellett más is érdekel. Főzni, sütni nagyon szeretek, gondolkodom egy tanfolyam elvégzésén. Lehet hobbi és megélhetés is, ha esetleg nem tudnék megélni a színészetből. 

A DNS c. előadásból

Szerepeltél a Partiumi Keresztény Egyetem reklámfilmjében és a Sapientia (EMTE) diákjainak vizsgaelőadásában is. Milyen érzés volt? Vonz a filmipar?

Könnyebbnek tűnik, mint színpadon játszani. A forgatás teljesen új világba vezetett be, kicsit belekóstolhattam a „nagy Hollywoodba”, ami nagy álmom. A vágások miatt kevesebb dologra kell egyszerre figyelni, mint amikor nézőknek játszol egy kétórás előadásban. Nem kell, hogy meglegyen a folyamatossága. Habár azt tanuljuk, hogy a színházban sem kell rágörcsölni a teljes előadásra, hanem az elején kell megnyomni, aztán mindig csak a következő lépésnek kell a szemünk előtt lebegnie. Mindenképp szeretném még kipróbálni magam kamera előtt.

Szóval neked a színház és a színészet az elsődleges opciód, de nem zársz ki mellette más lehetőséget sem?

A színház jó eszköz arra, hogy megismerjem önmagam, szeretem ezt csinálni, de nem zárok ki semmit, nyitott vagyok bármire. Bárkivel szívesen dolgoznék a továbbiakban, aki lehetőséget lát bennem. Nincs konkrét elvárásom és mindent megtennék, hogy a legtöbbet kihozzam magamból. Az egyetemi három év alatt az önismeretem fejlődött leginkább. Persze, még most sem tudom, ki vagyok, de nem érzek különösebben önkéntes kényszert mások szórakoztatására. Azt is megtudtam, hogy exhibicionista vagyok, szeretem, hogyha néznek, bár néha meg egyáltalán nem. Olyankor szívesen főzök egyedül vagy zenélgetek. 

A Pimpimpáré című zenés bábelőadáson több hangszer is a kezedbe kerül: szintetizátor, xilofon, csörgő. Foglalkozol komolyabban a zenével, vagy csak kikapcsolódásként?

Egész nap zenét hallgatok, énekelek. Olvasáshoz filmzenéket hallgatok, máskor meg Florence, Lorde, Lana Del Rey; ha meg keményebbet akarok, akkor Nicki Minaj a nyerő. Jártam zongoratanárhoz, de sok türelem és idő kell hozzá, ami nekem nincs, vagy elmegy másra, de van saját szintetizátorom és próbálok csak így magamnak ismert dalokat játszadozni. 

Udvarhelyen a színjátszó mellett néptáncoltál is több éven át. Nem hiányzik?

Mióta eljöttem otthonról, és nem járok a Kékiringóba, teljesen abbamaradt. Tizenkét évig folyamatosan ott voltam minden kiszállásnál, minden táncházban, kellett egy kis szünet, és egyetem mellett nem is tudnám csinálni.

A mozgásodon látható a sok évnyi tánc. Gondolkoztál a mozgásszínházon?

Első éven volt ilyen óránk és nagyon szerettem, mert könnyen megjegyeztem a mozdulatokat és jól is ment. Az egyik vizsgaelőadásunk, a Köpönyeg próbafolyamata is segített ebben, mert rájöttem, hogy szeretek koreográfiákat tanulni, jó a ritmusérzékem. Ebben az előadásunkban Gogol novellájának az atmoszféráját visszük színpadra a képek, a zenék és a szövegek által. Fizikai színházi előadás, fontosabbnak tartottuk az érzelmek stimulálását, mint a másolószakember konkrét történetét. Nem láttam sok ilyen előadást, azt tudom, hogy a sepsiszentgyörgyi M Studio társulata foglalkozik ezzel, de oda biztosan nehéz bekerülni.

A Köpönyeg c. előadásból

Kezdetben, amikor jelentkeztél az Üvegfigurákhoz, maga a színház varázsolt el, vagy inkább játszani volt kedved?

Kilencedik osztály után kezdtem el több előadást nézni és jobban fókuszálni a színházra, mert minden előadásnál volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy „na, most ott szeretnék állni a színpadon és szeretném én játszani azt a szerepet”. Ez motivált, hogy nem nézni akartam, hanem csinálni. Szóval, jelentkeztem az Üvegfigurákhoz, ahol szakmailag fejlődtem, megtanultam a csapatmunkát, meg egymás elfogadásában is sokat segített. Ezeket az egyetemen is tudtam kamatoztatni.

Segített az ott szerzett tapasztalatod az egyetemi felvételin?

A felvételi könnyebb volt, mint amire számítottam. Szerencsém volt a néptáncos tapasztalatommal, egy kalotaszegi legényest vittem, így arra nem kellett sokat készülnöm. Az énekvizsgán a Verona-dallal próbálkoztam a Rómeó és Júliából, de a magassága miatt leállítottak már az elején. Azóta legalább tudom, hogy mi az, amit nem tudok és mi az, amiben fejlődnöm kell; az egyetem ebben mind segített.

Mit gondolsz a kialakult helyzetről, izgulsz az online vizsgák miatt, vagy könnyebb lesz így?

A gyakorlati órák nehezebbek, mint az elméletiek. Bár a mozgásgyakorlatokat itthon is el lehet végezni, a kommunikációt megnehezíti az online tér. A vizsgáknak bizalom-alapja van, főleg így online. Saját magunkat verjük át azzal, ha a Google segítségével „vizsgázunk”. Igaz, hogy már egy–négyben is puskáztam, de egyetemen soha. Mindig arra gondolok, hogy ettől csak én leszek több vagy kevesebb, senki másnak nincs nyeresége vagy vesztesége ebből.

Az államvizsgádat is ilyen bölcs gondolatok mentén írod?

Büszkén mondhatom, hogy már szinte kész vagyok vele. Hatházi Andrással írom, a Minority Safe Pack című produkciónkról, amit vele alkotunk. Szerintem ő egy nagyon inspiráló pedagógus, színész, rendező és ember is, mondhatni példakép.

Sajnos a járvány kitörése előtt nem tudtuk befejezni az előadást, de mivel alapból az volt a terv, hogy úgy is el lehet játszani, ha valaki hiányzik, így most mindenki külön levideózza magát és majd összevágjuk. Nekem ez a kedvenc előadásom – nem rólunk szól, hanem mindenkiről. Reméljük, hogy a történetünkről a nézőnek is eszébe jut majd a saját története, így közös problémává válhat és továbbgondolhatja, amit mi felvetünk.

A DNS c. előadásból

Fogsz mesterizni vagy más terveid vannak egyetem után?

Szeretnék, a kolozsvári vagy a marosvásárhelyi színi egyetemen. Aztán vannak vadabb elképzeléseim is. Szívesen játszanék Budapesten független színháznál, filmeket készítenék vagy zenekart alapítanék. Esetleg Spanyolországban vagy Olaszországban bort készítenék és iszogatnám a kertemben, de örülnék annak is, ha a tengerparton laknék és panzióigazgató lennék.

Búcsúzóul mondasz három rád jellemző fogalmat?

Négy jutott eszembe: vicces, önironikus, rugalmas, megbízható. Az öniróniámat folyamatosan fejlesztem.