Ozsváth Zsuzsa: Ül

Ó, a tarhonya módfelett szórakoztató étel! Pirított hódara a tányéron. A villa összes hegyére ildomos darabonként felszúrni őket. Semmi erőszak nincs ebben, ez a tarhonya helyes evési módozata. A borsóval szemben igazi kihívás. Az egészet meg kell enni, semmi sem maradhat a tányéron, másképpen szólva: nem tanácsos kihívni magunk ellen a sorsot. Jön az magától – hívatlan, mint egy irritáló vendég, és elkerülhetetlen, mint az idő. Olykor egészen kedélyes, a megtévesztésig nagylelkű. Még a keresztet is átveszi. De ha ott hagyják a nehéz tárggyal, sima arcát goromba barázdák szántják fel. Hát nem elég nektek a kisujjam, mindjárt az egész karom kell, kérdi méltatlankodva, aztán ledobja a keresztet, utána rohan a kegyelmezettnek, tarkón ragadja, és cibálja, mint a sánta kutyát. Maradsz.

Maradok. Ülsz, mondja. Ülök. Nehezen telik az idő, egyedül vagyok a térben. Szedegetem   a morzsákat. Szeretnék mondani valamit, pedig nincs itt senki, és ha volna sem értené. Előre tudom, mit válaszolna: mindegy. Meg azt, hogy nem figyelsz rám. Aztán, hogy úgysem érdekel a véleményem. Találok még egy morzsát. Egy tál tarhonya alapvetően morzsák összessége. Azt mondanám, szép életünk lesz. Idáig jöttem, maradok.

Ozsváth Zsuzsa

A képet még az élőben nézhető előadások idején, egy előadás tapsrendje után készítette Ozsváth Zsuzsa (Háy János: A lány, aki hozott lélekből dolgozott. Nézőművészeti Kft. + Szkéné + Ördögkatlan Produkció. Szkéné, Budapest).