Ozsváth Zsuzsa: Kékfény-filter

Ha a robotok átveszik az irányítást, megszűnik a színház mint művészeti forma. Robotok nem lesznek színészek, robotok nem csinálnak színházat. A színház nem oldható meg algoritmusból. Az algoritmus nem lélegzik, nem harapja el a szavakat, nem felejti el a szöveget, nem ment meg egy helyzetet, ha a partner elbénázza, satöbbi. Bármely hasonlóság a valósággal számítástechnika. Az ember analóg, textúrája van. Ha kiszárad a keze, érdes a bőre. Hidegben libabőrös lesz. 

Az utóbbi hónapokban színek és számok szerint osztályozták az emberiséget. Fertőzöttségi szint szerint sárga, vörös, zöld besorolású települések voltak megkülönböztethetők. Szerencse és saját döntés függvényében jobbára négy fal között zajlott az oktatás, a dolgozás, a családi és társasági élet, a pihenés, a nevetés, az idegösszeomlás. Olyan településen, ahol a település színe nem engedett meg beltéri eseményt, a színház is a négy fal között zajlott. Kamerák akarták vezetni a tekintetet, hogy mit kell látni az online streamelt előadásban. Az élőben sugárzott előadásban. Pompás, kortárs technikai lehetőség. Hol Isten, ott szükség nincsen. Sziszüphosz, pihenj. Dőlj hátra, és végy egy kékfény-filteres szemüveget. 

Fénykép és kisesszé: Ozsváth Zsuzsa