„Én most úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem” – Balázs Judithtal György Laura beszélgetett

Borítókép: Barabás Zsolt

Középiskolás éveit is meghatározta a színpad, diákszínjátszó volt, szeretett táncolni és az éneklés sem állt távol tőle. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi M Studio társulatának tagja. Fontos számára az önfejlesztés, a test és a lélek egyensúlya. Zero waste termékeket varrva tesz a környezetvédelemért, nincs olyan, amit ne vállalna be színpadon, és köszöni szépen, jól érzi magát ott, ahol van.

Emlékszem, egyszer évekkel ezelőtt még együtt vettünk részt egy musical kurzuson. Mikor és hogyan jött az életedbe a színpad? 

Székelyudvarhelyen nőttem fel, itt jártam iskolába, a Tamási Áron Gimnáziumba. Gyermekkoromban jártam mesemondó versenyekre, ahol egyszer elértem a városi első helyezést. De arra is emlékszem, hogy ott álltam a színház lépcsőjén, és nem akartam bemenni.  Sírtam, izgultam, nem akartam elmondani a mesét. Végül megnyertem, de aztán elszomorodtam, amikor kiderült, hogy a nyereményem a második forduló Magyarországon, ahol szintén színpadra kell állnom, és mesét kell mondanom. Később, általános iskola második felében már elkezdtem diákszínjátszó körre járni. Voltam Vitéz Lélek, ami az akkori iskolám színjátszó csoportja, majd Üvegfigura, ami egy másik színjátszó csoport a városban. Néptáncoltam, kipróbáltam a társas- és modern táncot, valamint számos fakultatív tevékenységet folytattam az iskola mellett. 

Tizenegyedik osztályban egy üvegfigurás fellépés közben éreztem, hogy engem tényleg érdekel a színjátszás. Mindaddig a biológia is olyannyira foglalkoztatott, hogy arra szerettem volna továbbmenni, de kikértem a mentoraim tanácsát afelől, hogy mi lenne, ha megpróbálnám a színit, ők pedig támogattak, így felvételiztem a kolozsvári színire és sikerült. 

Miért pont a kolozsvári színit választottad? 

Középiskola végén elvittek egyetemet látogatni. Jártam a vásárhelyi színin is, oda akartam először menni, de amikor körbevezettek  az intézetvezetők, olyan szakszavakkal mutatták be az egyetemet, hogy nem értettem semmit és ez elrettentett. Eleinte nem terveztem Kolozsvárra menni, mert nagy a város, és messzebb is volt Székelyudvarhelytől, mint Marosvásárhely. De azért elmentem, megnéztem, hogy milyen az ottani egyetem, és pont elcsíptünk egy órát az akkori harmadévesekkel, majd mi is beállhattunk közéjük játszani. Elmondták, hogy milyen vagány az egyetem, és annyira megtetszett, hogy rögtön emellett döntöttem. 

Az Instagram oldaladon láttam, hogy közel áll hozzád a jóga. Mit jelent számodra, miért szeretsz jógázni? 

Tavaly a járvány kezdete után kezdett el intenzívebben érdekelni a jóga, amikor nem mehettünk ki a lakásból. Nem tudtam, mit kezdjek otthon magammal, és nekifogtam jógázni, mert régi álmom volt, és időm is engedte. Reggel és este két-két óra jóga: egész nap csak erre vártam. Azóta teljesen megváltoztam olyan értelemben, hogy a lelkem közelebb került a testemhez. Jobban megismertem a lelkemet, tudatosabban használom a testemet. Már ösztönösen jön, hogy a reggeli rutinom magába foglalja a naplóírást, meditációt és jógát. Ez egy életforma, és ha nem csinálnám, nem lennék ennyire energikus. Amióta elkezdtem a jógát gyakorolni, más ember lettem, és jó értelemben. 

Hogyan néz ki most egy napod?

Ez mindig változó. Ha az elmúlt pár hetemet nézem, akkor elég sűrű programom volt, mivel próbafolyamatunk volt. Így a napjaim azzal indultak, hogy felkeltem 9 óra körül, ha délután volt próba s nem reggel. Ha pedig úgy éreztem, hogy leharcolt a testem az azelőtti próba után, akkor tovább aludtam. Aztán reggelivel indítottam a napot, majd következett a próbanapló megírása, zuhanyozás, zenehallgatás, és ha időben voltam és kedvem, meg erőm is volt, akkor ebédet főztem, másképp a városban ebédeltem egy gyorsat próba előtt. Mindig csomagoltam valami finomat, hogy legyen energiám próba közben, egy-egy répa, egy limonádé, egy smoothie, vagy egy vega pástétomos kenyér mindig lapult a táskámban. Majd próba után jöhet a büfézés a kollégákkal, vagy pedig barátokkal elmegyek a Szimplába. Amikor pedig nincs próbafolyamatunk, olyankor a reggeli rutinomban benne van a jóga és az erősítés is, de jelenleg a kevés szabadidőt a testem regenerálódására használtam fel. Egy biztos, hogy a mozgás mindig jelen van a napjaimban. A szabadnapjaimat pedig próbálom kimaxolni, próbálom mindennap azt csinálni, amihez kedvem van, amire vágyom: egy kis séta, főzés, olvasás, zenélgetés, görkorcsolyázás. Rengeteg dolgot szeretek csinálni, s mivel mind nem férnek bele egy napba, így minden nap váltogatom a programjaimat.

Mozgásszínház vagy prózai színház? 

Mozgásszínház. Mindig is ezt szerettem volna. 

Mit szeretsz leginkább és legkevésbé a szakmádban? 

Attól függ, hogy mit nézünk. Ha a mozgásszínházat nézzük, ahol jelenleg dolgozom, akkor abban mindent szeretek. Nehéz elmondani, hogy mit nem. Jó, azt nem szeretem, amikor első nap után már izomlázam van, de másnap ugyanúgy kell nyomni, izomlázzal is. Izomlázzal dolgozni nem olyan jó, de legalább elmúlik, úgy az ötödik napra. Prózai színházzal pedig egyetemen volt tapasztalatom és mindig befeszültem. Bestresszelek, ha meg kell szólalnom, nem tudom kikapcsolni az agyam, görcsössé válok. Mozgásnál pedig pont attól, hogy elfárad a test, kikapcsol az agy. 

Melyik előadás áll hozzád legközelebb? 

Ez nehéz kérdés. Nagyon szeretem A vágy villamosát. Az egyetemi évekből A tavaszi áldozat maradt meg legjobban, ami egy mozgáselőadás. Jelenleg nem tudok kedvenc előadást mondani, mert az M Studioban mindegyiket szeretem. Egy teljes próbafolyamatban vettem részt, a többibe csak beugrottam. A Pam Param közelebb áll, azt jobban tudja a testem valamiért. Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert nem tudok csak egyet kiemelni. 

Mit gondolsz, mitől jó egy színházi előadás?

Ez relatív. Mondhatnám azt is, hogy attól, ha minden a helyén van, de nem feltétlenül igaz. A legfontosabb, hogy együtt legyünk benne, figyeljünk egymásra, így nem baj, ha nem lesz pontos, mivel történjen bármi, meg tudjuk oldani együtt. Azonkívül akkor, ha a jelenben történik, és tényleg valami megtörténik. Sok függ persze a nézőktől is, hogy milyen energiákat adunk mi át nekik és mit adnak ők nekünk.

Harmadéves voltál, amikor láttalak Nyinaként a Sirályban. Mennyire tudtál azonosulni a karakterrel, hogyan készültél a szerepre? 

Másodéven fogtunk neki az előadást próbálni. Az egyik tanár vezetett rá a karakter megformálására, aki rendezte az előadást,  oly módon, hogy gondolkodjak el rajta, milyen zenét hallgatna Nyina, mit írna a naplójába, hogy nézne ki, keresgéljünk az interneten képeket. Improvizálnunk kellett karakterben maradva olyan jeleneteket, ami a drámában nincs benne.  

Hol látod magad szakmailag tíz év múlva? 

Még egy nehéz kérdés. Én most úgy érzem, hogy szeretnék itt maradni, Sepsiszentgyörgyön. Megtaláltam a helyemet. Régóta szerettem volna az M Studio tagja lenni, és most értékelem, hogy itt lehetek. 

Miben szeretnél fejlődni szakmailag?

Nagyon sok mindenben, igazából csak fejlődni szeretnék minden téren. Szakmailag is, és az életemben is egyaránt. Mindig szeretnék magamnál jobb lenni. Szeretnék hajlékonyabb lenni, szeretném fejleszteni a technikai tudásom. Mozgásban mindenképp még sokat szeretnék fejlődni. Az életben pedig, amiben fejlődni szeretnék, hogy jobban a jelenben éljek, olvasottabb legyek, műveltebb legyek, jobban megismerjem magam, önazonosabb legyek, merészebb és bátrabb legyek, jobban értékeljem az élet apró örömeit. Igazából csak még jobban szeretném megélni az életem, elengedni a múltam, továbblépni, mindenből csak tanulni és igazán boldognak és szabadnak lenni.

Mondj három dolgot magadról, amit kevesen tudnak? Bármi lehet, ami eszedbe jut. 

Ez nem könnyű, mert sok mindent tudnak rólam az emberek, de azt hiszem, azt kevesen tudják, hogy január óta nem eszek húst. A másik, hogy félek felvállalni a gondolataimat, és félek interjút is adni. Egyetemen, az órákon is sokszor hallgattam, ugyancsak emiatt. A harmadik pedig, hogy meg tudom nyalni az orrom. 

Ha egy szóban kellene jellemezned az álomszínházad, mi lenne az a szó?

Egy szóban nehéz elmondani, négy szó jutott eszembe hirtelen, de ha mégis csak egyet mondhatok, az a szenvedély lenne.