„Szeretnék jó színházat csinálni, és minél többet játszani” – Daróczi Klarisszával György Laura beszélgetett

Borítókép: Ilyés Zalán

Tudatosan készült a színészi pályára, szeret csapatban dolgozni és fejlődni. Szerinte a jó színésznek sok eszköze van, hogy kifejezze magát.

Drámatagozatos voltál, jártál szavalóversenyekre. Mikor döntötted el, hogy színész akarsz lenni?

Nem tudom pontosan, az lenne a válasz erre, hogy egy szavalóversenyen történt valami bennem, és utána elkezdtem tudatosan erre építeni, erre készülni. Szilágysági vagyok, viszont annyira makacsul a fejembe vettem a színházat, annyira szerettem volna, hogy elmentem egészen Sepsiszentgyörgyre, a drámatagozatra. Tizennégy éves lányként ilyen messzire kerültem,  a IX. és X. osztályt ott is jártam, de aztán eljöttem, és két évig félretettem a tervet.

Miért volt ez a két év kihagyás?

Nem tudom megmagyarázni, de azt éreztem, hogy nem lehetett úgy folytatni, ahogy csináltam. Kolozsvárra kerültem, ott a színház háttérbe szorult, szüneteltetnem kellett a dolgot. Bekerültem egy teljesen újszerű környezetbe, egy új iskolába, a Református Kollégiumba. A terv azonban tovább élt bennem, és nem volt kérdés, hogy utána színire fogok menni. Ez mindig egyértelmű volt számomra.

Hol képzeled el magad tíz év múlva szakmailag?

Szeretnék egy biztos állást, de nem vagyok még elköteleződve sem a kőszínházhoz, sem a független előadóművészethez. Mindkettőt szeretem, nyitott vagyok mindkettőre, mert más opcióm nem nagyon van.

Van-e konkrétan olyan színház vagy társulat, ahová szívesen szerződnél?

Ez mindig a csapattól függ. Én szívesen megyek a Vígszínházba is játszani, vagy egy Csíkszereda melletti faluba, ha jófejek az emberek. Szeretnék jó színházat csinálni, és minél többet játszani. Mondhatnám azt is persze, hogy Kolozsváron szeretnék színészkedni, de hogy ott legyek, és ne játsszak színpadon, annak nem látom sok értelmét. Szóval nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni.

Akkor a kisebb színház is megfelel, az a lényeg, hogy játssz és fejlődj?

Igen. Az a mottója ennek az a szakmának, hogy az egyetem elvégzése után minden munkát érdemes elvállalni, dolgozni kell keményen. Csak abból tudsz tanulni, fejlődni, és abból tudod eltartani magadat.

Mi az, amit leginkább és legkevésbé szeretsz a szakmádban?

Ó, ezt évente megkérdezik. Nem tudom, neked mi?

Amit szeretek, hogy tele van újdonsággal. Nincs két ugyanolyan nap, ugyanolyan próba. Amit nem szeretek, hogy hajlamosak vagyunk nem tisztelni a kollegáinkat, és ezáltal nagyon könnyen romolhat a csapat dinamikája. Te jössz!

A különböző dinamikák mindig léteznek egyes csapatokon belül. Mivel van egy közös cél, a színház csinálása vagy a szakma tanulása összeköti azt a tizenöt embert az egyetemen, egy évfolyamon; ezek a dinamikák mindig dolgoznak. Amit nem szeretek, amikor önmagukat illegetik a szakmabeliek.

A szereposztó dívány sztereotípiájára gondolsz?

Nem feltétlen. Árultam én is a lelkemet, ami főleg a castingozásban merült ki, meg aztán jön a még aljább szint, amire még nehezebben veszed rá magad, az önéletrajz küldözgetése ide-oda, hogy népszerűsítsd magad. Más szóval a kopogtatás. Amit viszont szeretek, az a pillanat, amikor a színpadon vagyok. Vagy nem is a színpadon, a fekete terem is elég.  A csapatdinamikát, mert ettől egyedi az egész.

Szerinted mitől jó egy színész?

Sok lehetséges válaszra gondolok ilyenkor, mert erre a kérdésre elég gyakran változnak a válaszaim. Mindig változik, hogy mitől jó egy színész. Most átmenetben vagyok, ismét valami új fogalmazódik meg bennem. Az állandó mindig az, hogy a jó színésznek sok eszköze van, hogy kifejezze magát.

Miben szeretnél fejlődni?

Szeretnék fejlődni mindabban, amiben érzem, hogy fejlődnöm kell. Az energiám beosztásán, a csapatmunkában való részvételben. Fontos, hogy mindenek előtt én legyek rendben, mert úgy a nyitottság természetes állapottá válik.

Mondj három dolgot magadról, amit kevesen tudnak.

Nem szeretem a hátrányaimat reklámozni. Szeretek énekelni, szeretek táncolni, de lehet, hogy nem vagyok jó benne. Törődöm az emberekkel.

Hogyan telik egy napod?

Elég intenzív napjaim voltak mostanában, castingokra jártam, szövegekkel, mozgással és énekkel dolgoztam. Igyekeztem minél inkább „bekapcsolni” magam. Kicsit olyan üzemmódba kerültem, hogy „bármi jöhet”, és ezért igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Vagy legalábbis az őszinteséget.

Hogyha bármelyik színház igazgatója lehetnél, melyiket választanád?

A korszakot is megválaszthatom?

Persze.

Akkor visszamennék Shakespeare korába, kurátor lennék, és ő írna nekem a darabokat, nekem dolgozna.

Volt olyan, hogy elfelejtetted a szöveget, vagy más baki történt? Hogyan reagáltál rá?

Persze, én vagyok ennek a királya. Volt egy vicces történet. A Sirályt játszottuk az egyetemnek a nagyobb stúdiótermében. Elég sok csapatjelenet volt, ahol fontos, hogy bejöjjön a partner. Épp egyik kollégám kellett belépjen a jelenetbe, elhangzott a végszó, és vártuk, mert oda kellett volna fordulni. Nem jött be, és éreztem, hogy kellene reagálnom a helyzetre, de nem tudtam, hogy mit. Ránéztem a többiekre, elég diszkréten. Találkozott az anyámat alakító osztálytársammal a tekintetünk, és akkor szerencsére elindult a jelenet.

Volt pár másodperc kínos csend, vagy csak ti éreztétek a helyzet súlyát?

A nézők közül pár kolléga tudta, hogy valakinek be kellene jönnie. Volt egy kis csend, de színészként azt senkinek sem kívánom, amikor az a három másodperc triplájának tűnik. Annyiszor megcsináltuk ezt magunkkal. Volt, hogy már nevettünk rajta. 

Volt még egy jelenet, ahol Mása iszik. Az előadástemetésen viszont, amikor kezdtem inni, akkor jöttem rá, hogy kicserélték rendes borra az italt. Gondoltam, hogy most már mindegy, ezt muszáj lesz meghúznom, mert a jelenetben is így van. Az utolsó jelenetben már nem mertem kockáztatni, bevittem magammal a telefonomat és néztem a szöveget, hogy ne felejtsem el. Én vagyok ennek a bajnoka. Nehezen megy a szövegtanulás, főleg a magolás.

Ha nem lennél színész, akkor mivel foglalkoznál?

Ne nevess ki. Masszőr lennék.

Ez vagány! Még a színház mellett is tudod végezni.

Félek otthagyni egy kicsit is a színházat. Félek, hogy annyira eltávolodom tőle, hogy nem is megyek már vissza.

Jövő évadtól a Cimborák Bábszínháznál kezdesz, Sepsiszentgyörgyön. Hogyan érintett, amikor megtudtad, téged választottak?

Nagyon örültem. Olyan örömet éreztem, amelyet az izzadós, kemény munka gyümölcseként érez az ember. Várom, hogy belecsöppenjek az új környezetbe.