Új bemutató a Tamási Áron Színházban

Új bemutató a Tamási Áron Színházban

A világirodalom legjelentősebb drámai művei közül már sokat színpadra állított a Tamási Áron Színház társulata, és minden bizonnyal ezek közé sorolható Örkény István Tóték című darabja is, melynek bemutatóját október 19-én este 7 órától tartjuk a színház nagytermében. Bocsárdi László rendező szerint óriási lehetőség, de egyben óriási kihívás is a szentgyörgyi társulat számára, hogy rangjához méltóan tudjon megszólalni ez a rendkívül fontos szöveg Sepsiszentgyörgyön.

A Tótékban összefonódik a komikus a tragikussal, a fennkölt az alantassal, az ésszerű az értelmetlennel, de olyan lazán, fesztelenül, hogy úgy tűnik, nem más mindez, mint a legigazabb valóság. Egy bizarr alapötlet, néhány különös figura, és az abszurd határát feszegető groteszk helyzetek hosszú sora, melyek alatt az ember dől a nevetéstől, de közben érzi, hogy valójában a második világháború tragédiáját látja. Talán csak az tud ilyen könnyedén, vidáman, gátlások nélkül mesélni a huszadik század borzalmairól, aki maga is megjárta a poklok poklát.

Örkény István (1912–1979) jómódú nagypolgári családban született Budapesten. Édesapja határozott kérésére gyógyszerészeti és vegyészmérnöki diplomát is szerzett, de az irodalom vonzotta leginkább, első novelláját József Attila publikálta a legendás Szép Szó folyóiratban. Zsidó származása miatt a második világháború alatt behívták munkaszolgálatra. Négy és fél évet töltött a fronton, majd szovjet hadifogságba került, de hihetetlen lelkierővel ott is írt. Hazaérkezése után bekapcsolódott az irodalmi életbe, támogatta az épülő szocializmust, de csakhamar kiábrándult belőle. Az 1956-os forradalom alatt írt szövegeiért 1958–66 között szilenciumra ítéltetett, utána azonban gyors egymásutánban jelentek meg elbeszélés- és drámakötetei, kisregényei. Műveit számos nyelvre lefordították, egyperceseivel és két drámájával (Tóték, Macskajáték) nemzetközi hírnévre tett szert.

A Tóték először kisregény formájában jelent meg 1966-ban, majd egy évvel később Örkény átdolgozta drámává. Már 1970-es párizsi előadásával elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. A mű valójában egy szürreális vízió a kiszolgáltatottságról. Kiindulópontja a félelem, mely lassan őrületté változik, miközben az egész történetet átitatja a humor. Tóték egyetlen fia az orosz fronton harcol, és rábeszéli idegkimerültségben szenvedő felettesét, hogy szüleinél, Mátraszentannán pihenje ki a háború fáradalmait. Az őrnagy meg is érkezik a hegyi faluba, a Tót család pedig mindent megtesz, hogy a kedvében járjon, abban a reményben, hogy így az őrnagy pártfogása alá veszi majd gyermeküket a harctéren. Ebben az ártatlan családi történetben a huszadik század minden iszonyatát felvázolja a szerző, de az éles hangú kritikán túl ott van benne az együttérzés és a szeretet is, a tévelygések mögött mindvégig érződik a kisember jó szándéka. Azonban idealistának sem nevezhető a darab, hisz az elnyomás odáig fokozódik, hogy végül már a legkegyetlenebb megtorlást is indokoltnak érezhetjük. Vajon meddig lehet tűrni a kiszolgáltatottságot a szeretet nevében? Mit tehet az ember, ha a legjobb szándéka is balul sül el? Vállalhatjuk-e a felelősséget ezért a feje tetejére állt világért?

A Tamási Áron Színház előadása nem konvencionális formában dolgozza fel Tóték történetét. A színpadkép rendkívül egyszerű, és talán épp ezért a drámai szövegen túl a kisregény is megjelenhet a produkcióban. „Örkény lelke” kitágítja a drámai idő fogalmát, így más síkon is meg tud szólalni az előadás, mint amit a darab feltételez. A szereposztás is telitalálatnak ígérkezik. A főbb szerepekben Mátray Lászlót, Kónya-Ütő Bencét, D. Albu Annamáriát, Vass Zsuzsannát, Erdei Gábort, Nemes Leventét láthatja a közönség. A bemutatót követően október 21-én lesz újra műsoron az előadás.