Színháztörténet és színésztörténet - két könyvet mutattak be a szatmári színház ünnepi hétvégéjén

Színháztörténet és színésztörténet – két könyvet mutattak be a szatmári színház ünnepi hétvégéjén

A hétvégén ünnepelte a Harag György Társulat és a Mihai Raicu Társulat, hogy a szatmárnémeti színház épületét 130 évvel ezelőtt, napra pontosan január 14-én avatták fel (a kiemelt érdeklődésre való tekintettel pedig 15-én is megismételték az avatást). Az ebből az alkalomból szervezett rendezvénysorozat részeként két színháztörténeti szempontból fontos könyvet is bemutattak az Ács Alajos Stúdióteremben, ahol egyébként román nyelvű lap- és könyvbemutatókat is tartottak a rendezvénysorozat folyamán. Mindkét kiadvány Csirák Csaba nevéhez fűződik.
A január 16-án bemutatott Huszonkilenc színházi évad Szatmárnémetiben – a szatmári magyar színjátszás története 1919 és 1948 között című kötetről a szerző és a könyv szerkesztője, Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója beszélt.

Mint kiderült, az új könyv hiánypótló munka, amely a szatmári magyar színjátszás egy igazán nehéz periódusát mutatja be: a közel három évtized alatt ugyanis három elnyomó politikai hatalom nehezítette a művészi kibontakozást, a színházi életet. A szatmári színjátszás ebben az időszakban számos neves képviselőjét, meghatározó alakját veszítette el, emellett a folyamatos politikai nyomás, cenzúra nehezítette, vagy éppen lehetetlenítette el a munkát.

„Csirák Csaba most is a tőle megszokott alapossággal, pontossággal tárja az érdeklődők elé hosszú évek kutatómunkájának eredményét. Egyrészt történelmi, színháztörténelmi leírást, másrészt rengeteg adatot, amelyek az időszak magyar színjátszását kutatók számára igazi aranybánya lehet” – mondta Bessenyei.

A könyv kitűnően egészíti ki a Harag György Társulat történetét az alapítástól kutató, és rendkívül igényesen összefoglaló kötetét, illetve a korábban az Otthonom, Szatmár megye sorozatban megjelent, az 1790-1918 közötti periódust tárgyaló munkáját. Az eddig hiányzó, közbeeső 29 évad feldolgozásával együtt a szatmárnémeti magyar színjátszás története gyakorlatilag az első ismert színielőadás dátumától, 1790-től napjainkig feldolgozásra került. 

Csirák Csaba a fáradságos kutatómunka majd’ húsz évéről, az alkalmazott módszerről beszélt. Nem álltak a rendelkezésére teljes színlapok, szereposztások vagy havi programok: az információk többségét a színházi előadásokról naponta cikkező korabeli sajtóból nyerte ki. A szerző hozzáfűzte: a mai Harag György Társulatnak az évtizedek alatt sok igazgatója volt, de senki sem fordított akkora figyelmet a szatmári magyar színházi múlt kutatására, mint Bessenyei Gedő István, akinek segítségével már több színháztörténeti munka is megjelenhetett az elmúlt években. Ezek sorába illeszkedik a most bemutatott kötet is, amelynek megjelenését a Szatmár Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány támogatta.   

Január 17-én a szerző Czintos József, a konok idealista című kötetet mutatták be, a Stúdióban, a felszólalók sora pedig a „címszereplő” mellett Demény Péter szerkesztővel és Veres Istvánnal, az előszó írójával bővült. Demény elmondta: a kötet a Prospero Könyvek sorozatban jelent meg, melynek könyvei között több szatmári kötődésű név is szerepel: például Elekes Emmáról vagy Csiky Andrásról is szól egy-egy kiadvány.

Csirák Csaba és Czintos József hosszú közös séták és telefonbeszélgetések során állították össze a könyv megjelent tartalmát. Egyfajta interjúkötet ez, kérdések nélkül, melyben a Jászai-díjas színész, a társulat örökös tagja beszél az életéről, színházról, jó és rossz élményekről egyaránt. „A legjobb sztorik persze nem kerültek bele” – mondta nevetve a színész, aki fel is idézett néhány nevettető esetet, szigorúan nevek nélkül.

Arról is szó esett, hogy Veres István, a Szatmári Friss Újság egykori szerkesztője, az előszó megírásáról szóló megbízást némi gondolkodás után fogadta el, ugyanis jól ismeri Czintos Józsefet, de színházról ő maga soha nem írt – az újságnál mindig megvoltak az ezzel megbízott kollégák. A leírtak viszont tökéletesen összecsengenek a kötetben olvasható gondolatokkal.

Bessenyei Gedő István felvetésére, miszerint várják vissza a szatmári színpadra, a színész kicsit szomorúan mondta: elméje és energiái megvannak a munkához, egyedül a teste nem bírja már az ezzel járó kihívásokat. Humora azonban a régi, nemrég például azzal az ötlettel állt elő a társulatigazgatónak, szokásos irodai tréfáinak sorában, hogy – miután egykori pályatársairól bérleteket neveztek el –az ő nevét, ha lehet, a bérletszünet viselje majd.

Fotó: Czinzel László

„Azért is szeretnénk, ha Czintos József újra a szatmári színpadon állna, mert sajnáljuk, hogy közönségünk nem részesülhet abból a hangulatból, ami például az irodában kialakul, ha Czini bácsi benéz hozzánk – ilyenkor megáll az élet. De elfogadva a művész érveit, végülis az is jó megoldás lehet, ha Czintos Józsefről szóló könyvbemutatókat tartunk inkább, rendszeresen!” – tette hozzá nevetve a társulatigazgató, a könyvbemutatón kialakult fergeteges hangulatra utalva.

Czintos József anekdotái, humoros, ámde tanulságos, sokszor a színházról fontos dolgokat tanító vallomásai, történetei ugyanis nem egyszer harsány nevetést, sőt, percekig tartó tapsvihart váltottak ki a könyvbemutató közönségéből. Nem véletlenül, hiszen a művész afféle „ars poeticája”, amelyet a könyvbemutatón is elmondott a közönségnek, hogy „jókedv nélkül nem lehet színházat csinálni”. Az anekdoták és humoros történetek sora pedig az est végeztével sem zárult le – a valóban jókedvű könyvbemutatót követően hosszú sor kanyargott az asztalnál, amelynél ülve Czintos József nem csupán dedikált, de mesélt is, és immár személyre szabottan, mindenkihez volt egy-két jó szava, anekdotája, humoros, magvas jótanácsa, vagy éppen művészi pályafutására vonatkozó vallomása.