Álmokat

Színház az egész világ,
Mégsem tudunk róla írni!
Azaz, hogy kevesen tudnak
Írni
És jól írni – 
Sőt:
A színházat nem írni kell,
Hanem élni,
Élni
És megélni
Nem igazán lehet leírni,
Mint ahogy álmokat is
Alig lehet elmesélni…

Úgyhogy nem olvasok színházról,
Mert úgy gondolom, oda el kell menni,
S ha érdekel egy darab,
Azt meg fogom nézni –
A saját véleményemet fogom megfogalmazni,
Nem a másét elolvasni,
Mert bármit lehet mondani,
De ha az a darab nem tudott hatni…
Akkor mindegy, szaknyelven
Milyen fellengzősen
Szól a fáma
Rám ugyan senki ne testálja
Mit gondolt s hogy gondolta
Ne más legyen, aki megmondja – A színház személyre szól
És szívhez szól
Mindenki szívéhez külön-külön,
És mindenki szívében
Lakik egy kritikus:
Egy esztéta,
Akinek a kezében
Folyamatosan
Ott serceg a penna –
S beszámol mindenről,
Amit lát és hall,
Ami tetszik és nem tetszik,
Ugyanis
Mindenkiben
Magától
Mélyen
S önkéntelen
Már ott van:
Bennünk van a szó,
Bennünk a recenzió.

Végh Darinka