Adorjáni Panna: Pazar(olt) Julie

Adorjáni Panna: Pazar(olt) Julie

A Játéktér 2013. nyári számából

August Strindberg: Julie kisasszony. Kolozsvári Állami Magyar Színház

Fotó: Biró István

Rusztikus berendezésű, de modernül felszerelt, tágas konyhában játszódik a Kolozsvári Állami Magyar Színház Julie kisasszonya. Szinte minden kék: a fal, a magas tejablakokon beszűrődő fény, a padló, a tér közepén húzódó hosszú faasztal és a hozzátartozó székek is. Hatalmas, barna fonott kosarakban a piros és sárga almák, a barna konyhabútor és néhány szekrény, illetve a magasból lógó rézszínű gőzelszívók finomítják a kék dominanciáját. Miközben elfoglalom a helyem a stúdiótérben, Kató Emőke – vagy talán már Kristin, a darabbeli szakácsnő? – sündörög a konyhában. Az illatról ítélve mintha tojásleves főne az egyik edényben, miközben Kristin zöldségeket aprít egy vágódeszkán. Néhány perc múlva csendes bensőségességet érzek: a konyhai sürgés-forgás megnyugtató természetessége beszippant. Egy zsúfolt napot zárok az előadással, és hirtelen azt gondolom, minden előadásnak így kellene kezdődnie: a hozzávalók felszeletelésének monoton rituáléjával. És ugyanakkor szeretnék közelebb lenni a történéshez, aminek már és mindjárt még inkább tanúja leszek. Hiába vagyunk a stúdióteremben, a tisztelettudóan frontális nézőtér valahogy kilóg Carmencita Brojboiu kompakt konyhabelsőjéből, a néző kinn marad, a negyedik falon kívül, holott minden azt mutatja, hogy nekünk is bent kellene lennünk a konyhában.

August Strindberg Julie kisasszonya a gróf lánya, akit az anyja fiúként nevelt, aki jobban szereti a sört a bornál, aki azért szakított az előző vőlegényével, mert az nem volt hajlandó átugrani az általa feltartott lovaglópálcán, és aki Szent Iván éjszakáján inkább a szolgákkal mulat, ahelyett, hogy az apjával társasági eseményeken venne részt. Ez a Julie táncol egész este Jeannal, a gróf inasával, és kihasználva felettesi pozícióját, teszi a szeretőjévé a férfit, amin a tisztességes és vallásos Kristin, Jean menyasszonya és egyben a ház szakácsnője, rendkívül megbotránkozik. Kérdés, hogy jelent-e számunkra ma bármit is az a társadalmi különbség, ami miatt Julie, az úri kisasszony és Jean, a szolga nem lehetnek soha egymáséi, vagy mit lehet kezdeni azzal, hogy miután Jean magáévá teszi Julie-t, szerepet cserélnek, és ő lesz az úr, Julie pedig a szolga. A nemi szerepek – vagyis a fiúként fölnevelt Julie szexualitásának kérdése – ugyanakkor izgalmas kiindulópontja lehet egy kortárs olvasatnak. Felix Alexa, az előadás rendezője a színlapon a darabbeli kegyetlenséget emeli ki, amely „közel áll a világhoz, amelyben élünk”[1] . Ehhez a kissé általános irányjelzéshez mérten kapunk egy kissé általános Julie kisasszonyt, ami nem értelmezi gyökeresen újra a drámát, és végül is nem mutatja meg, hogy a Julie miért „felkavaróan modern darab”. Ehelyett egy olyan előadást hoz létre, amelyben a színészi játék milyensége illetve a díszlet és jelmez értelmezik a művet, és minthogy mindkettő minőségi, ezért jó nézni ezt az előadást. A három színész megfeszített munkája mögül viszont mintha hiányozna egy összetartó gondolat, irány, kérdésfelvetés, bármi, ami választ adna arra, hogy miért pont a Julie kisasszonyt kell itt néznünk.

Az előadás cselekménye láthatóan egy vidéki kúrián folyik, ahol, míg a konyhában Kristin főz, kint energikus zenére ropják a táncot a vendégek, és Julie-nek (Pethő Anikó) nem derogál a szolgájával, Jeannal táncolni. Bogdán Zsolt Jeanja jó kiállású, de egyszerű paraszti ruhát viselő férfi, aki a vászonruhás Kristinnel párban egy régi világot idéz meg. A Jeanra szemet vető, pofátlanul fiatal Julie 21. századi gazdag családból származó hölgynek tűnik, aki a kor divatja szerint öltözködik – bár csak feketét hord –, és magasról tesz arra, hogy nem ildomos a ház egyik alkalmazottjával flörtölgetnie. Ez a felállás tulajdonképpen elfogadható, bár egyáltalán nem tartozik egy átlagos kolozsvári lakos mindennapi tapasztalatához. Egy olyan mértékű jólétben, amelyet az előadás képe sejtet, egy ilyen típusú szituáció egyértelműen „first world problem”-nek bizonyul, amellyel nem biztos, hogy Romániában egyértelműen azonosulni tudunk.

Talán e miatt a pontatlan alapozás miatt nehéz az előadás első részével mennem, bár Pethő Anikó Julie-je az első pillanattól sziporkázik, egyszerre durva és vonzó, felületesen boldog és mélyen depressziós, ahogyan rohamozza Jeant, aki pedig Bogdán Zsolt alakításában tisztelettudóan elegáns, de kiegyensúlyozottsága mögött bomba kattog. A bomba az első rész végén robban, amikor az időközben az asztalra került almás kosarakat leverik, almák százai gurulnak szerteszéjjel az asztalon és padlón, Jean pedig végre magáévá teszi Julie-t a konyha asztalán. Az ezután következő második részben az előadás feszes tempót vesz fel: a kielégült Jean és a mélybe alázott Julie viszonya ekkortól válik igazán izgalmassá. És itt már nagyon jó nézni a színészeket, ahogyan a Bogdán hozta Jean kegyetlen lazaságáról lepereg Pethő Anikó Julie-jének szívszorító kétségbeesése. Mindenféle konkrét utalás nélkül is felesejlik egy szoftos szadomazo viszony kettejük között, amely feszültséget és izgalmat kelt. És mire végre megszülethetne valami, ami értelmet adhatna az előadásnak, már vége is lesz.

A rendezői gondolat hiányát kevésbé sínyli meg Kristin, ez a kissé egydimenziós szerep, amelybe Kató Emőke rengeteg színt és életet visz.Mindenmegjelenése pontos és igaz, és olyan letisztultsággal hozza a vallásos szakácsnő figuráját, hogy nem válik sem karikatúrává, sem klisévé.

A Julie kisasszony tehát remek lehetőség marad, amelyet Felix Alexa kihagyott, és ezt a hibát próbálják a első perctől az utolsóig kijavítani a körvonalazatlan szerepükkel magukra maradt színészek. Bosszantó, mert jók és alaposak, és nem az ő hibájuk, hogy ez az előadás mégiscsak üres marad, miután a legélesebben az a kérdés marad meg bennem, hogy vajon mit csinálnak azzal a több száz kilónyi almával, amely alázatosan potyog szanaszéjjel a nagyobb hatás érdekében. Ez is egy „first world problem” végül is, ez a felelősség-nem-vállalás az előadásért, illetve a reflektálatlan pocsékolása a színészi és műszaki munkának, és nem utolsó sorban – az almáknak.

Fordító: Lontay László. Rendező: Felix Alexa. Dramaturg: Vajna Noémi. Díszlettervező: Carmencita Brojboiu. Jelmeztervező: Carmencita Brojboiu.  Zenei összeállítás: Felix Alexa. Fényterv: Felix Alexa. Ügyelő: Györffy Zsolt.
Szereplők: Bogdán Zsolt, Kató Emőke, Pethő Anikó.

[1] L. az előadás színlapját a Kolozsvári Állami Magyar Színház honlapján: http://huntheater.ro/darab.php?eid=-240&sa=0