Orbán Enikő: Jöttek, láttuk, lengyelek

Orbán Enikő: Jöttek, láttuk, lengyelek

A Játéktér 2013. nyári számából

Beszámoló a Marosvásárhelyen tartott drámaíró-workshopról

Fotó: nemzetiszinhaz.ro

Április első hetei a lengyel kultúra és színház jegyében teltek Marosvásárhelyen. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Lengyel Kulturális Intézet közös szervezésű rendezvénysorozatának középpontjába a kortárs lengyel színház és dráma került. A rendezvénysorozat keretén belül tartották meg azt a háromnapos műhelymunkát is, mely elsősorban a Művészeti Egyetem drámaíró szakos diákjait érintette, és amelynek két meghívott műhelyvezetője és előadója Michal Walczak és Malgorzata Sikorska-Miszczuk, a kortárs lengyel drámairodalom és színház nemzetközileg is elismert alkotói. Az egyetem román és magyar tagozatos drámaíró szakos diákjai az angol nyelven tartott workshop alatt betekintést nyerhettek a határon kívül zajló, főként lengyel vonatkozású színház és dráma legújabb tendenciáiba.

Első nap, avagy kit honnan fújt ide a szél?

Az első április reggeli találkozás még az ismerkedés és az eddigi színházi tapasztalatok cseréjének jegyében telt. Ki honnan jött, mikor és hogyan találkozott először a színházzal, eddig milyen tapasztalatokban volt része, és hogy érzi, milyen irányba mozog a szakmán belül. Volt közöttünk gyakorló színikritikus, dramaturg, irodalmi referens és sokkötetes prózaíró is. Az olykor felmerülő nyelvi korlátok ellenére is jó hangulatban kezdtük a munkát, megbeszélve a következő napok menetrendjét. A „kötelező körök” lefutása után egy Grimm-mese angol fordításának felolvasásával vágtunk bele a tényleges munkába. Mint kiderült, ez a mese lesz a következő napok feladatainak alapanyaga. A Holló című mese szereplőit, a dramaturgiát építő motivációkat és kötelező mesei fordulatokat „kivesézve”, a nap hátralévő részében olyan improvizatív írásgyakorlatokat végeztünk, melyek célja, hogy túllépve a mese határain, a mához közelítsük a figurákat és történetet. Írtunk musical-betétet egy általunk választott szereplőnek, altatódalt és fi ktív táviratot.

Második nap: lányok, boszorkák és Ryan Gossling

A workshop második napja izgalmasan indult, bár egyáltalán nem szakmai okok miatt. A meghívott műhelyvezetőink ugyanis, még másfél óra késés után sem voltak sehol. A szállodát, ahol megszálltak, a recepciós szerint már rég elhagyták, telefonon nem lehetett elérni egyiküket sem. Ilyen körülmények között aztán hosszas várakozás és tanakodás után, a csoport egy része a lengyelek keresésére indult. Néhány perccel a keresőbrigád távozása után futottak be. Elmondásuk szerint, a hoteltől az egyetem felé vezető úton eltévedtek. A kezdeti izgalmak után jó hangulatban láttunk munkához. A tegnap szételemzett mese újszerű megközelítésben került terítékre. Mennyire van létjogosultságuk ma a mese figuráinak? Milyen mai megfelelői lehetnek a madárrá változott királylánynak, a boszorkának és a jószívű szegénylegénynek, aki végül megmenti a bajba jutott lányt? Ezekből a kérdésekből kiindulva jutottunk el ahhoz az improvizációs színészgyakorlathoz, melynek főszereplői amindenfiatal lány által bálványozott Ryan Gossling és a házastársi problémákkal küszködő boszorkány valamint férje.

Harmadik nap, avagy a Lángoló Bordélyház és a stand up comedy

Közös munkánk harmadik napján visszatértünk kicsit a kortárs lengyel színházhoz. Michal Walczak mesélt az általa elindított és működtetett kocsmaszínházról, a Pozar w Burdelu-ról, a Lángló Bordélyházról és annak projektjeiről. Az alapvetően zenés színházi formákat promováló független társulat története néhány évvel ezelőttre nyúlik vissza. A társulat tagjai, bár állandó színészei a Bordélyháznak, más társulatoknál, színházaknál is dolgoznak, mégis egy-egy előadás színpadra állítása meglepően hamar megy. Kevés díszlettel, előre megírt és a próbafolyamat alatt, az improvizációkból átemelt szövegeket használnak. Ennek ellenére felkapott és elismert előadásokat hoznak létre. A kortárs lengyel színház mellett szó esett még a ma divatos, színházközeli vagy színházszerű műfajokról is, például, a főként nyugaton felkapott stand up comedyről. Folytatva az írásgyakorlataink sorozatát, ezúttal a mese egyik mellékszereplőjének stand up-szövegét kellett megírnunk, egy általunk kiválasztott mesei szituációhoz kötve. A hagyományos drámai monológhoz képest, ez az alapvetően monológszerű, de sokkal élőbb, maibb és improvizatívabb szöveg, egészen más megvilágításba helyezte a drámai monológok szerkezetét és előadáson/darabon belüli szerepét.

Záróakkord

A háromnapos műhelymunka záróakkordjaként lehetőségünk nyílt az elmúlt napok alatt íródott szövegeink bemutatására. Malgorzata egyik legújabb, románra fordított szövege, A polgármester 2 felolvasószínházi bemutatója után, melyre a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground termében került sor, az emelvényen lévő színészek, egymás között osztva ki a szerepeket, prima vista olvasták fel az angol nyelven íródott szövegeinket. A rögtönzött felolvasás célja nemcsak az elmúlt napok írásgyakorlatainak bemutatása volt, hanem annak megértését is segítette, hogyan gondolkodjon a drámaíró színpadszerű szövegekben. Hiszen előfordulhat, hogy a gondosan megírt szöveg papíron remekül működik, színpadon, egy színész előadásában azonban sehogyan sem szólal meg. Végeredményben azt hiszem, hogy a workshop egészen más megvilágításba helyezte a drámai szöveg és a színpad, a mai és a klasszikus szövegek viszonyát. Kicsit közelebbről is megvizsgálhattuk a mese dramaturgiáját, szerkezetét és az ebből adódó műfaji rugalmasságát. Beszéltünk a máról, a színház és drámairodalom legújabb tendenciáiról, valamint azokról a színházközeli műfajokról, melyek egyre inkább bekerülnek a drámai színház színpadára. A műfajok közötti keveredések működőképességét és létjogosultságát példázza a Lángoló Bordélyház létezése és felkapottsága, Malgorzata bemutatott szövege pedig azt bizonyítja, hogy a dokumentarista színházból építkező, de alapvetően egy zárt közösség életére és történelmére fókuszáló dráma Európa bármely országában, a világtörténelem globális vonatkozásában is értelmezhető és élvezhető.