Zakariás Erzsébet: Készül a kolozsvári színház teljesnek tekinthető játékrendje

Zakariás Erzsébet: Készül a kolozsvári színház teljesnek tekinthető játékrendje

A Játéktér 2013. nyári számából

fotó: Biró István

A 221 éves Kolozsvári Állami Magyar Színház műsorának összeállítása nagy feladat. Bár jelentős színháztörténészek és elkötelezett színházközeli emberek munkája nyomán van hozzávetőleges képünk az intézmény egy-egy jól behatárolt, valamilyen szempont szerint kiragadott korszakának a játékrendjéről, a kimondottan erre fókuszáló adatsor, a jelenleg rendelkezésünkre álló színháztörténeti források alapján teljesnek tekinthető játékrend közreadása még mindig várat magára. Ez részben nem meglepő, hisz hatalmas adathalmazról van szó, amely igen aprólékos, türelmes – s így hosszan elhúzódó – munkát igényel. A Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárában megtalálható különböző színháztörténeti anyagok rendezése és rendszerezése során vagy egyes szakmai kérések megválaszolása kapcsán gyakran nyilánvalóvá lett, hogy igencsak hiányzik egy, a kolozsvári színház teljes műsorát felölelő adatbázis. Ezért néhány éve hozzáfogtam a színház előadásainak összeírásához, 1792. december 17-vel kezdődően. Az eddig összesített adatsor tételei meghaladják a 35 000-et. Ez a mennyiség megítélésem szerint a teljes munka valamivel több mint felét jelenti. A műsorlajstrom összeállítására a legalkalmasabbnak és a legkönnyebben elérhetőnek a Microsoft Excel táblázat kínálkozott, amely az igényeknek megfelelően bármikor bővíthető vagy alakítható. A munka, méreteiből adódóan, lassan gyarapodik, illetve a gyarapodásnak kevés a látszata, ha az elvégzendő mennyiség szemszögéből ítéljük meg. Ennek egyik oka a kitöltendő táblázat fejlécének a terjedelmessége, a másik természetesen az időhiány. Az eddig bevezetett tételek egyik része a kolozsvári színház színlapjainak a feldolgozásából állt össze, ugyanis néhány éve folyamatban van a színház Dokumentációs Tárában lévő színlapok digitalizálása[1], azzal a feltett szándékkal, hogy a különböző budapesti és kolozsvári könyvtárakban, színháztörténeti dokumentumokat és emlékeket őrző intézetekben, múzeumokban, levéltárakban vagy archívumokban található, a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásaira vonatkozó színlapokat digitális formában összegyűjtsem, és a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárában kutathatóvá tegyem. Az eddig megjelent lajstromokban és különböző nyilvántartásokban kiemelt helyet foglalnak el az előadáscímek és az előadások időpontjai, lévén, hogy ezek a műsornyilvántartás legfontosabb azonosítói. Ám a digitalizált színlapok leírásakor az előadott darab címe és a dátum mellett sok egyéb is lejegyzésre kerül. Így az e célra kialakított táblázat a következő rovatok szerint szerveződik: Dátum, Nap, Helyszín, A színház neve, Az előadás címe, Műfaj, Szerző, Fordító, Zeneszerző, Rendező, Szereplők, Vendégszereplő, Valakinek a javára, Bemutató, Bérlet, Megjegyzés. A színlapfeldolgozások mellett a műsorösszeállításban egyéb fontos színháztörténeti források is rendelkezésünkre állnak: a színházi zsebkönyvek és emlékkönyvek[2], a korabeli sajtóban fennmaradt beszámolók, különböző feljegyzések, repertoár- és kiszálláskönyvek, amelyek a színház Dokumentációs Tárában, valamint más könyvtárakban és levéltárakban őrződtek meg, fennmaradt levelezések, és nem utolsósorban azok az igen fontos színháztörténeti munkák, amelyek nyomtatásban is megjelentek.[3]

A színház legkorábbi időszakának, az állandó erdélyi magyar színház első három évtizedének a műsorát ez idáig a legteljesebben Enyedi Sándor dolgozta fel Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei című kötetében,[4] amelyben a kolozsvári színház története mellett a más városokban történő színházalapítási kísérleteket is tárgyalja. A kötetben 1792. november 11-től, az állandó színház megnyitásától a kőszínház felavatásáig, 1821-ig követhető a kolozsvári valamint a vidéki repertoár.[5] Az előadott darabokat kronologikus sorrendben sorolja, dátum, szerző, fordító, műfaj és felvonásszám megjelölésével. Enyedi műsorlistája igen pontos, csak néhány, azóta napvilágra került újabb színlap vagy adat alapján kell az adatsort korrigálni. Később Enyedi az 1821-et követő időszak műsorát is feldolgozta, egészen az 1849-es évig, ám ez a munkája kéziratban maradt.[6] Ebben a kéziratban már sajnos szűkebb az adatsor, a dátum mellett csak a cím, a műfaj és a felvonásszám jelenik meg. (A gépelt kézirat a budapesti Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán vagy az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kézirattárában tanulmányozható.)

A kolozsvári színház történetének első száz esztendejével Ferenczi Zoltán is részletesen foglalkozik igen alapos és átfogó színháztörténeti munkájában.[7] Könyve utolsó oldalain az előadott darabokról egy külön betűrendes táblázatot is közöl, bár jegyzéke a konkrét bemutatókra vonatkozó időpontokat csak az 1804 utáni évek viszonylatában tartalmazza. Figyelemre méltó ebben az adatsorban az is, hogy a felsorolt darabok előadásainak dátumait mind megjelöli, lett légyen az kolozsvári előadás vagy más városban tartott vendégszereplés. Meg kell jegyeznünk, hogy bár ez a lista nagy segítségünkre lehet a színlapokon gyakran hiányzó szerzők és fordítók visszakeresésében, a bemutatók dátumai közt elég sok az elírás, a hibás vagy a hiányzó adat. Enyedi alaposan tanulmányozta a Ferenczi munkáját, és a közben előkerült adatok vagy források alapján igen sok pontosítást eszközölt, amelyeket kiemelten jelölt is a kiadott listájában.[8]

Az 1851 és 1906 közti időszakról Vitéz (Welser) Tibor egykori operaénekes (Kolozsvár, 1902 – Budapest, 1972.), a Kolozsvári Állami Magyar Opera volt rendezője készített egy, méreteiben igen impozáns műsorrend-rekonstrukciót,[9] amely kéziratban maradt fenn, és az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adattárában tanulmányozható. Bár Welser Tibor három kötetbe kötött kéziratának adatai kiindulópontot jelenthetnek a műsor összeállításában, ez az adatsor is kötelező módon összevetendő az egyéb színháztörténeti források adataival. Welser munkája a színház műsorának összeállítása szempontjából alapos kiegészítésre szorul, tekintetbe véve azt a tényt, hogy az összeírás gerincét képező műsorrend csupán a játszott darabokat sorjázó lajstrom, amely a dátumokat és az előadások címét tartalmazza. A szerző bevezetőjében figyelmeztet arra, hogy forrásai korlátozottak, és főként a színház tulajdonában lévő színlapokra alapoz, mégis, munkája sokkal bővebb információhalmazt vezet fel, mint amennyi a színlapokról leolvasható.Minden évad végén külön lajstromot állít össze a bemutatókkal és azok részletes adataival, ezeken kívül pedig közli a teljes társulati névsort, funkciókkal együtt, valamint a vendégszereplő művészek fellépéseit is.

Az egyik legpontosabb előadás-nyilvántartás az 1906–1956 közötti időszakra vonatkozik. Ez a Kolozsvári Állami Magyar Színház Dokumentációs Tárában található Repertoár-könyv (leltárszám: 982 175). A kemény borítóba kötött füzetbe napi pontossággal vezették be az előadásokat. Sajnos, e repertoár-könyv is részleges adatokat tartalmaz, lévén, hogy csak az előadáscímeket és az időpontokat valamint esetlegesen a kiszállások helyszíneit jegyezték fel benne. Bár ezek a feljegyzések eleddig a lehető legpontosabbaknak bizonyultak, tehát a dátum és az előadáscímek valamint helyszínek pontos referenciának számítanak, a listában a darabcímeken túlmindenegyéb adat kiegészítendő. A Repertoár-könyv mintegy 23 000 adatot tartalmaz. Ezt az egységet Kiss Dobos László, a budapesti operaház nyugalmazott ügyelője segített táblázatba vezetni, nemes hozzájárulással a lassan araszoló vállalkozásomhoz.

A magyar színház és az opera 1949 januárjában intézményileg szétvált. Gyakorlatilag ezt követően, az állami támogatás fedezékében a színházvezetés megnövelhette a próbák időszakát, az előadások színvonalának követelménye is az elmélyültebb művészi munkát igényelte, így fokozatosan átalakult az évadokban játszott darabok rendje is, olyan értelemben, hogy a rendezők egyre több időt fordítottak egy-egy előadás előkészítésére, majd a bemutatót követően a színház egy ideig csak az illető darabot tűzte műsorra. Így nagyot csökkent az évente játszott darabcímek listája, ha az előadások számáról nem is mondható el ugyanez. Ugyanis a szocialista tervgazdálkodás megkövetelte az optimálisnak tartott és előirányzott előadásszám megvalósítását, és ez gyakorlatilag mindennapos előadást jelentett, ha nem Kolozsváron, akkor turnék és kiszállások szervezésével Erdély különböző településein.[10]

Az 1944. ősze után évente előadott darabok bemutatóinak jegyzékét Senkálszky Endre összeállításából követhetjük nyomon. Senkálszky Endre nyugalmazott kolozsvári színész a Kántor Lajos–Kötő József által írt Magyar színház Erdélyben (1919–1992) című kötetben 1944-től 1990-ig tette közzé a bemutatott darabok jegyzékét.[11] A kolozsvári színház szolgálatában kiemelkedően szép kort megért színművész (idén lesz 99 éves) a színház történetének igen alapos ismerője. Listája precíz és megbízható.

Az 1989-től 2000-ig színpadra kerülő bemutatók rendje Kelemen Kinga összeállításában jelent meg. A színház akkori marketingosztályának a vezetője és dramaturgja A buszmegállótól a játszma végéig címmel adta ki a tizenkét évad bemutatóit áttekintő kötetét.[12] A kötet a repertoár áttekintésén túl a produkciók sajtóban megjelent recepciójából is ízelítőt nyújt.

A legutóbbi évek 2010-ig tartó bemutatóinak jegyzéke is megjelent, a Két évtized az ezredfordulón című repertoár-könyvben.[13] E kötetben a bemutatott darabok adatai mellett a külföldi vendégjátékok listáját is megtaláljuk, valamint láthatjuk a különböző fesztiválokon elnyert díjak jegyzékét is. A kötet végén a színház által az utóbbi 20 év alatt szervezett fesztiválok programját is áttekinthetjük.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház műsorának az összeállítása a huszadik század közepétől napjainkig, gyakorlatilag a bemutatórendszer életbe lépte után viszonylag egyszerűbb, bár a közreadott műsorrendek csak a bemutatókra vonatkoznak. A napi programot tükröző adatsor véglegesítése még hosszadalmas munkát jelent, annak ellenére, hogy a vonatkozó időszak egy-egy évadában gyakorlatilag annak a néhány előadásnak a címe váltakozik, amelyet az illető évadban mutattak be. Néhány darabot évadon vagy évadokon átívelően is játszottak/játszanak, abban az esetben, ha van/volt erre közönségigény, vagy a színház vezetősége valamilyen szempontból fontosnak tartotta ezt.

A játékrend összeállítása alapos kutatást és aprólékos figyelmet igényel. A meglévő adatsorok bármelyikében lehet elírás vagy sajtóhiba, ezért a most készülő adatsor összeállításakor az eddig megjelent játékrendekmindendátumát ellenőrizni kell.

A készülő játékrendből ez alkalommal a színház működésének első két évéből, azaz 1792. december 17-től 1794. végéig terjedő időszak adatait teszem közzé. A közölt részletben a repertoár-táblázatnak csak bizonyos fontosabb rovatai láthatók, éspedig: Dátum, Nap, Az előadás címe, Szerzője, Fordítója valamint a Megjegyzés rovat, amelyben – ez alkalommal – az adatok forrását tüntetem fel. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért nem közlöm a zeneszerzőre, bérletszámra, szereplőkre, először játszott darabokra, a vendégszereplőkre vagy valaki javára hirdetett előadás számára fenntartott oszlopot. A teljes játékrend-táblázatban az előadások helyszíne is külön oszlopban szerepel, ám ez az oszlop sem jelenik meg a közölt részletben, lévén, hogy ekkor kizárólag Kolozsvár a helyszín, ezen belül pedig az 1792 és 1793-as esztendőben a Rhédey grófné bálterme, 1794-ben Dr. Pataki Sámuel háza. A színház neve rovat tartalma is elrejtve marad a közölt részletben, hiszen viszonylag egységes információt tartalmaz: 1793 novemberéig a társulat Az Erdélyi Nemes Magyar Jádzó Társaságként hirdeti magát, 1793 novemberétől 1794 végéig A Nemzeti Játszó Társaság elnevezés jelenik meg a színlapokon.

Alább közzéteszünk néhány pontosítást az eddig legteljesebbnek és legszakszerűbbnek tekintett Enyedi-féle közléshez viszonyítva, illusztrálandó a munka szükségességét és komplexitását.

1. 1793. április 24-én, szerdán a Félénket játszták. Enyedi lajstromában 23-a áll, holott ő maga idézi könyve 28. oldalán a Magyar Hírmondóban közölt erdélyi tudósítást (Tordáról, április 25-én), miszerint kedden, szerdán és csütörtökön is volt előadás,[14] ez pedig április 23-át, 24-ét és 25-ét jelenti. Kedden és csütörtökön főúri ifjak játsztak, szerdán a Játszó Társaság.

2. 1793. május 2-én a Nagy boldogság jó gyermek édesatyjának lenni, avagy Az indusok Angliában című Kotzebue-darabot Enyedi május 1-re datálja, holott a színlapon világosan látszik a dátum. (lásd 1793.05.02. színlap)

3. 1793. május 22-én Enyedi feltünteti a Szerető és szeretőtárs című Kotzebue-darabot, azzal a megjegyzéssel, hogy a plakáton kedd áll, tévesen, mert a május 22 szerdára esett. A színlapon viszont nincs évszám. És bár a színlapokon valóban gyakran előfordul sajtóhiba vagy elírás, semmi sem bizonyítja, hogy az illető előadás 1793-ban és nem 1798-ban volt. Ebben az esetben számomra fontos érvnek tűnik az, hogy május 22-e 1798-ban esett keddre. Továbbá az is billent egy keveset a mérleg nyelvén, hogy az Unitárius Egyházi levéltárban rendszerezett színlapokat, amelyek ma az Akadémiai Könyvtár tulajdonát képezik, úgy számozták meg, hogy ez a kedd, május 22. kiesik az 1793-as májusi sorrendből. Az 5, 6, 7 számok a 21, 23 és 30-adiki előadásokat jelzik. Hasonlóan érvként kezelhetjük a színlapok grafikai képét. A Szerető és szeretőtárs formája és díszítésmódja más, mint A Palevi szigeteknek lakosai, A fiúi szeretet és a Félénk színlapjaié, amelyek mind egységes keretben nyomtattattak. Ha a színlapok grafikai alakját vizsgáljuk, aligha találkozunk azzal az eljárással, hogy egy előadás színlapjának megváltoztassák a garfikai képét, majd visszatérjenek az azelőtti formához. Ez általában csak akkor fordul elő, ha a szokványos, sorozatos, viszonylag egyszerűbb garfikai megjelenítést egy igen díszesre váltják fel, egy-egy ünnepi vagy kiemelkedő alkalommal. Jelen esetekben nem erről van szó. (lásd 1793.05.22. valamint 1793.05.30.-as színlapokat)

4. 1793. június 1., 4. és 6-i előadásokat Enyedi augusztusra teszi, holott a színlapokon Szent János hava jelenik meg, amely Szent Iván elnevezés mellett a június hónap régi, népies neve. Az illető előadások tehát júniusban voltak.

5. 1793. július 30-i Lanasszát Enyedi májusra teszi, kérdőjellel, holott a könyve 29. oldalán ő maga is idézi a Magyar Hírmondó augusztus elsejei erdélyi tudósítását, miszerint „A Nemzeti Játszó Társaság (…) a múlt vasárnap adá (…) A nevelés formálja az embert, kedden pedig ama nevezetes Lanasszát”. Vasárnap július 28-a, kedd július 30-a volt abban az esztendőben.

6. 1793. október 4. Arando és Meranda, majd az Így tiszteli a magyar a jó Fejedelmet című darabokat október 4-én, Ferenc napján játszták, amint azt a Magyar Hírmondó kolozsvári tudósítója írta október 8-i dátummal: „Mindentisztelettel ünnepeltük a Felséges Fejedelem nevenapját. (…)

7. 1793. november 16. és 17-i előadások az Enyedi lajstromában szeptember 16. és 17-én szerepelnek. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályának színlapgyűjteményében található plakáton világosan látszik a hónap: Szent András hava, azaz november. (lásd 1793. nov. 16–17. színlap)

A játékrend összeállításakor alapvetően a több lelőhelyen megtalálható színlapok adataiból indultam ki. Tudnunk kell azonban, hogy a színlapok is gyakorta hiányosak, sok pontatlanságot tartalmaznak, ezértmindenegyéb elérhető forrással össze kell vetni az adataikat, különösen a kezdeti években. A korai színlapok egyik közös hiányossága az év feltüntetése, de szerző- vagy fordítóneveket is ritkán olvashatunk rajtuk. Az évszám hiánya nagyban megnehezíti az azonosítás folyamatát. Néhány előadás időpontjának a tisztázásához a hónapok és a napok figyelembevételével az öröknaptárt kellett segítségül hívnom. Az első két év játékrendjének összeállításakor is több forrásból származtak a mérlegelendő információk. Az összes – ez idő szerint – fellelhető színlap adatsorát össze kellett vetni a már megjelent, Enyedi-féle játékrenddel, illetve a korabeli sajtóban megjelent utalásokkal. Abban az időben a Magyar Hírmondó vagy a Magyar Kurír jelentette a kortárs magyar sajtót, amelyeket Bécsben nyomtattak. De nem egyszerű azonosítani a bennük rejlő információt, mert nem a lap megjelenési dátuma releváns a hírekre vonatkozóan, hanem az „Erdélyországi Tudósítások” címszó alatt a Kolozsvárról érkező levelek, amelyek datálása nyilván különbözik a lap megjelenési dátumától, és azt a napot jelöli, amikor a tudósító leírja az eseményeket. Ezek a dátumok rendszerint tíz nappal vagy két héttel korábbiak a lap megjelenési dátumánál. Az 1793. december 12-én megjelenő Hírmondóban a kolozsvári tudósító december 2-án keltezi a híradását, az 1793. augusztus 13-án megjelent számbéli kolozsvári tudósítás augusztus 1-jén kelt. A levélíró néha konkrétan megjelöli a témája időpontját (pl. tegnap este), de előfordul, hogy nem fogalmaz pontos időhöz kötve (pl. a múlt héten). Mindezeket egybevetve, ha pontosan naphoz köti az eseményeket a tudósító, öröknaptár segítségével ki lehet deríteni egy-egy történés időpontját.

Befejezésül, csak adalékként jegyzem meg, hogy az 1793. január 4-i Magyar Hírmondó az Elegyes Tudósítások rovatában, a 25. oldalon közöl egy rövid hírt, amely megjelenésének időpontját tekintve valójában az 1792. december közepén történt színházalapítás tényét erősíti meg. Ez a rövid tudósítás – úgy tűnik – elkerülte mostanáig a szakirodalom figyelmét. Így szól: „A Pesti és Budai Magyar Játszó Társaságnak mássa állott fel Erdélyben Kolozsvárott.”

A feltáró munka komplexitása jelzi, hogy rengeteg színháztörténeti feladat várja a tudományos igényű, szakszerű munkát. A heverő témák és a számottevő, eddig még ki nem aknázott és fel nem dolgozott színháztörténeti forrásanyag indokolná egy színháztörténeti műhely létrehozását, amely intézményesülhetne, és kiterjeszthetné a kutatást Erdély teljes színimozgalmára.



[1] A színlapok digitalizálásának néhány fontos fázisát a Szülőföld Alap támogatásával sikerült elvégezni.

[2] Zsebkönyvek a súgók által összeállított évadbemutató füzetecskék, amelyek az évadra vonatkozó személyzettel, műsorral kapcsolatos információk mellett gyakran egy-egy új színművet is tartalmaznak.

[3] Enyedi 1972, Ferenczi 1897, Senkálszky Endre műsorösszeállítása a Kántor–Kötő-kötetben 1994, Kelemen 2000, Zakariás 2010. munkáira gondolok.

[4] Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei 1792-1821. Bukarest, 1972.

[5] Azóta Enyedi bebizonyította, hogy nem november 11-én, hanem december 17-én került sor az első előadásra. Lásd Enyedi Sándor: Mikor volt Kolozsvárt az első színházi előadás? In: A Hét 1982. június 18.

[6] Enyedi Sándor: A kolozsvári színjátszás műsora (a kőszínház első korszaka)(1821–1849). Kézirat, Kolozsvár, 1974.

[7] Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1897.

[8] Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei 1792–1821. Bukarest, 1972, 120–205.

[9] Vitéz (Welser) Tibor: A Kolozsvári Nemzeti Színház 1851–1906. Adattár (kézirat).

[10] A Dokumentációs Tárban őrzött munkarendek ennek a munkaritmusnak a bizonyítékai.

[11] Kántor–Kötő: Magyar színház Erdélyben (1919–1992). Bukarest, Kriterion, 1994, Senkálszky jegyzéke a 129–169. oldalakon.

[12] Kelemen Kinga (szerk.): A buszmegállótól a játszma végéig. KÁMSZ, Kolozsvár, 2000, 131–140.

[13] Zakariás Erzsébet (szerk.): Két évtized az ezredfordulón. A Kolozsvári Állami Magyar Színház bemutatói 1990–2010. Două decenii la cumpăna mileniului. Premierele Teatrului Maghiar de Stat din Cluj între 1990–2010. Twoo Decades at the Turn of the Millenium. Performances of the Hungarian Theatre of Cluj 1990–2010. KÁMSZ, Kolozsvár, 2010, 70–152.

[14] Lásd Enyedi 1972, 28., valamint Magyar Hírmondó, 1793. május 10. (651.)

Este a Theátromban Kótsi fordításában egy víggal elegyes játékot adtak, Így tiszteli a magyar a jó Fejedelmet címmel.”