Bodó Márta: Méh-játék

Fotó: Miron Vilidár Vivien

To bee or not to bee. Bábjáték szöveg és korhatár nélkül. BBTE Színház és Televízió Kar – Ecsetgyár, Kolozsvár[1]

Varázslatos világ a bábszínházé. Máig él bennem első élményeimnek nem is csak az emléke, hanem a hangja-színe, az illata és szinte még az íze is… Ahogyan megkondult a felvonás kezdetét jelző gong: azt a hangot ma sem tudom semmihez hasonlítani… A titokzatos félhomályban fellebbent a függöny és valami alig érzékelhető léghullámmal illatok érkeztek a nézőtérre, majd elindult a játék, amely bevont, beszívott, magával ragadott: egészen belefeledkeztem, mint egy mély álomba.

Ezt az élményt idézte fel az I. éves mesteri hallgatók bábjátéka, amely szöveg nélkül is lebilincselt olyannyira, hogy téren-időn kívülre ragadott. Az Ecsetgyár ugyan ma már multikulturális központ, sok izgalmas előadás helyszíne, de míg a varázs megteremtődik, egy meglehetősen lepusztult épületegyüttes prózaiságán kell átgyalogolni. Igaz, a lassan gyülekező közönség, köztük sok kisgyerek lelkesedése már a játék indulása előtt ráhangol a mesére. Függöny nincs, gong se szól, de amint a fény rávetül a színpadra, az ott zümmögő méhekre, máris mélyen benne vagyunk a mesében, amelynek nincs is lineárisan elmondható narratívája: néhány helyzetből, lazán összefüggő, valójában a főszereplő méhek által egymáshoz köthető jelenetből áll az előadás. Első perctől lebilincselnek az alakok: a dolgozók és a királynő(k) remekbe szabott bábjai, utóbbiak kifutóra való csipkecsodái, és mindenikük élő, állandóan változó, az érzelmek széles skáláját felvonultató arca-mimikája. Valóságos tanulmányt lehetne ezekről a sárga-fekete keretbe zárt arcokról és mimikáról írni a látottak alapján. Észrevétlen, de kiválóan kidolgozott és összehangolt a bábmozgatás: más mozgatja ugyanis a lábakat-kezeket, ad arcot a bábnak stb. Mindez olyan olajozottan működik, hogy a néző olykor elhiszi, a szél sodort el tárgyakat, s nem ügyes kezek tüntették el, elmés lengetésekkel azokat. A játékot kitaláló és játszó diákok számára mindaddig elmélet, illetve szép, hasznos, de elvont gyakorlat mindez, míg ki nem próbálják az élő, a darabbal először találkozó közönségen, azon belül is a kifejezett célközönségen: a gyermekeken. Az április végi kolozsvári előadáson a belefeledkezés gyermeki élménye mellé a figyelmes néző tetten érhette azt is, hogyan kezd valóban élni a próbák során kitalált és kidolgozott játék: amikor a kis nézők sírása vagy ujjongása, illetve aktív, mozgásos részvétele alkalmat teremtett a játszóknak mindezt az előadás részévé tenni. A diákok jól vették ezt az akadályt: gyorsan beépült a méhek mimikája és kézmozdulatai közé a befutó kisgyerekre kacsintás, a neki való integetés, a helyzet szülte improvizáció.

Az előadás szándéka körüljárni néhány, a méhekhez kapcsolódó tapasztalat kapcsán felmerülő kérdést, elsősorban azt, miért akarnak megszúrni, de olyanokat is, hogy: „Hogyan kevernek koktélt maguknak? Miként érkeznek szerdán munkába? Hogy edzenek, udvarolnak, mi a hobbyjuk?” A méheket tehát láthatjuk legfőbb tevékenységük, az alapanyag begyűjtése, majd mézkészítés közben, látjuk hétköznapjaikat, társadalmukat, annak működését, és azt is tetten érhetjük, milyen hatást vált ki, amikor „a hatalmas, két lábon járó csuklyás sárgák” jönnek és begyűjtik a nehéz munkával elkészített mézet. Mindez nem tanítómese, nem természetrajz óra, és nem is hasonlít a természeti témákat bemutató dokumentarista tévécsatornák műsorához. Itt tiszta játék történik, olyan, amely a folyton szaporodó rajzfilmek világában is versenyképes. Még a mézes bödönből a közönségnek kínált sárga cetlin olvasható tudományos igazság, tény, ismeretközlés is a játék eleme: magam is úgy hoztam haza és őrzöm az íróasztalomon a virágokkal és méhekkel telerajzolt lapocskát, mint akit egy korty mézzel kínáltak.

Rendező, irányító tanár: Palocsay Kisó Kata. A bábok tervezője és kivitelezője, az előadás látványtervének kialakításában munkatárs: Lukász Liane. Mozgás: Sinkó Ferenc. Grafika: Miron Vilidár Vivien. Technikai munkatárs: Almási Attila. Szereplők: Baricz Xénia, Ferencz Nándor, László Réka, Molnár Rudolf, Rácz Endre, Udvari Tímea, Vass Zsuzsanna.