KOVÁCS BEA – RUSZ PÉTER: CSÍKI IFESZT 4. NAP
A Játéktér fesztiválblogja
Fotók: Sándor Zsuzsi és Sándor Levente
Az IFESZT negyedik napjára már egészen jól belerázódtunk a fesztiváléletbe. A reggeli után lemeccseljük az ide felkerülő szövegeket, majd mentorainkkal együtt a kritikaírás miértjéről és hogyanjáról beszélgetünk. Megérkezik Selyem Zsuzsa is, és hamar bekapcsolódik a körünkbe, felveszi a ritmust. Boros Kinga vitaindítóként egy kritikusi tízparancsolatot küldött körlevélben, ezeket a szabályok egyenként dekonstruáljuk, élesítve kritikai érzékünket. Később Zsuzsa könyvét, a Fiktív állatokat mutatjuk be közösen, körbeülve. Este két előadást látunk: a bukaresti Állami Zsidó Színház Iacob Gordin Lear-átirata alapján színre vitt előadást, valamint az M-Stúdió helyett beugró Lola Blau-t, Bartha Boróka one woman show-ját. Az est végére úgy érezzük, fesztiválos észrevételeinket pontokba szedhetjük már, jótanácsaink talán más lelkes fesztivállakók számára is hasznosak lehetnek. Jöjjön tehát tíz intelem a negyedik napról.
- Először is, mielőtt elindulnál, próbáld meg azt a kalapodat felvenni, amelyik a legjobban jellemez téged, mint művészt (copyright Internet Poliszok).
- Amikor lemegy a fény, kezdj el köhécselni, torkot köszörülni, tüsszenteni. Lehet, hogy még nem vette mindenki észre: te ott vagy.
- Ne gondold azt, hogy minden korszerű és kortárs, ami színház! Attól, hogy pár hónapja csináltak meg egy előadást, még ülhet rajta por, az összes fölmenőivel. Ha más nem fújta le, te hiába próbálkozol.
- Ha elhangzik egy vicces replika, elcsattan egy poén a színpadon, ismételd meg. A melletted ülők nem biztos, hogy hallották.
- Fogadd el, hogy a neked vontatottnak és nézhetetlennek tűnő előadás a melletted ülőnek teljesen pozitív színházi élményt jelenthet!
- Érted a dörgést? Lejött a csavar? Ügyes. De vajon a szomszéd székben is? Nem tudhatod. Éppen ezért le kell ellenőrizned, mindenkinek megvolt-e: mélyen nézz bele a melletted ülők szemébe, előbb jobbra, aztán balra.
- Úgy mutass be egy könyvet, hogy egy vak hangot sem olvastál belőle! Ki mondta, hogy nem lehet úgy írni egy előadásról, hogy nem láttad? (Csak viccelünk, nem lehet.)
- Érezd magad otthon a közönségtalálkozón! Hosszasan fejtsd ki, hogy számodra a darab milyen érzékien mutatta meg az emberi magányt, ja, és még azt is, hogy milyen rövid az élet. Ez szinte mindenre jó.
- Jó-jó, a színházba nem szórakozni járunk, de nem is szenvedni.
- Írd meg bátran kritikai észrevételeidet! Az univerzum majd begyógyítja sebeidet.
