Kiss Tamás: Kísért a romantika

IFESZT, Csíkszereda, 2014. október 26.

Fotó: Sándor Levente

 Molnár Ferenc: Liliom, Szigligeti Színház, Nagyvárad

Néha jólesik a szemnek, és nem csak a szemnek, olyan előadást nézni, amely visszaröpít minket letűnt korok poros világába. A nagyváradi társulat Liliomja a földi és égi világ ábrázolását sajátos módon állítja szembe. Juli (Tasnádi-Sáhy Noémi) vidéki naiv, tiszta szívű cselédlány Budapesten. Egy vasárnapi kimenő alkalmával megismerkedik a városligeti vagánnyal, Liliommal (Kardos M. Róbert). Hadd szóljunk pár szót Liliomról, akiről a szereplők szeretnek alliterációkban beszélni, olyasmiket, hogy: cselédcsábító csirkefogó csavargó. Az ő kedvenc mondata: Minden ijedtségre egy sör! Úgy bírja a verést, mint egy bádogember. Amikor az első felvonás elején a rendőrök szivacs-gumibotjaikkal széles, megjátszott mozdulatokkal a padlóba simogatják, az az érzésem, hogy ez kevés. Ezt a Liliomot vagy verjék meg rendesen, vagy ne simogassák. Ráadásul a hosszú ütlegelés után felpattan, mintha mi sem történt volna, és már készül is a hosszú romantikus csókolózós jelenetre.

Kísért a romantika: a ,,szent” falusi lány, és a nagyvárosi bűnös, romlott ember kapcsolata kezd kibontakozni előttünk. Összeköltözne. Liliom nem dolgozik, élősködik, követelőzik, durván bánik Julival, ennek ellenére a lány kitart mellette.

Az előadás díszletét nem lehet figyelmen kívül hagyni. A realisztikusan használt tárgyak (asztalok, székek), mind-mind drótsodronyokon lógnak a levegőben. Ez megteremt egy kapcsolatot a fenttel, ami később átértelmeződik. Gond adódik ezzel: a színészek többször is belegabalyodnak a tárgyakat tartó drótokba, és erre nem reflektálnak semmiképpen. Nem néznek föl, úgy játszanak, mintha ott sem lennének a drótsodronyok. Hol a kabát gabalyodik bele, hol a könyök makacsolja meg magát, a lényeg, hogy nem teremtődik meg egy jelentéses színházi viszony ezzel a lebegő, himbálózó díszlettel. A színészi játék ellenben kiemelkedő. Juli abszolút szeretete, szerelme Liliom iránt hihetetlen, szinte mesébe illő.

Ahhoz képest, hogy milyen szép jelmezeket láttunk, és milyen romantikus volt a teljes színtér, kaptunk bőven a szexualitásból is. Liliom keze néha-néha oda téved, ahova nem kellene. Hallom, ahogy a nénikék felhördülnek a hátam mögött. De ez még belefér. Azt már nem tudom megítélni, a színlelt orgazmus a ringlispíl-tulajdonosnővel milyen hatást váltott ki konzervatívabb körökben – nekem bejött. Ej, ej, Liliom! Te kis liliomtipró!

Az egyik meglepően érdekes jelenet átértelmezi bennem a darab vonalát: amikor a kispolgárrá átfeslett Hugó és Mari (Juli barátnője) a fényképezkedésnél, mintha egy felső kéz mozgatná őket, marionettbábuként kezdenek el mozogni. Innen indul el számomra az előadás.

A második felvonás díszlete filmszerű. Egy sínpárt látunk villanypóznákkal tűzdelve. Egy sikertelen rablási kísérlet alkalmával Liliom öngyilkos lesz. A következő kép már a másvilágon játszódik.

Liliomot két detektív kíséri a rendőrségi szobába. Az égi kihallgatás pontos mása a földinek. Milyen emberiek Liliom első szavai a felső szint úgynevezett bíróságán: „Kérhetek egy cigarettát?” A fogalmazó számokkal azonosítja a bűnösöket, jegyzőkönyvet vesz fel, a kihallgatás a korabeli rendőrségi eljárás szerint zajlik („Akkor feleljen, ha kérdezem.”). Megtudjuk, hogy Juli várandós, hat hónap múlva szülni fog. Liliom elismeri, hogy rossz férj volt, de nem hajlandó megbánni semmit. Nem él a visszatérés jogával, nem akar elbúcsúzni senkitől: „Eljöttem, hát eljöttem. Minek menjek vissza?” A fogalmazó nem érti az emberét, tizenhat évi, tisztítótűzben letöltendő büntetést szab ki. Eltelik a tizenhat év, a szokás szerint a végső ítélet előtt a bűnösök még egy lehetőséget kapnak, hogy bebizonyítsák, valóban megtisztultak a bűntől. Egy napig visszatérhetnek a földre, kötelesek jót cselekedni. Így tér vissza Liliom a külvárosba. Juli egy szerény kis házban lakik tizenhat éves lányával.

A kapu előtt megjelenik Liliom. Nem tudja, mit akar. A háziak koldusnak nézik. Pénzük nincs, de megkínálják egy tányér levessel. Liliom most látja először a lányát. Megkérdi, mit tud a kisasszony az apjáról? A lány elmondja, az apja jó és szép ember volt, kiment Amerikába dolgozni, ott halt meg a kórházban. A különös látogató hiába bizonygatja, hogy a kisasszony rosszul tudja, Liliom verekedő, szemtelen ember volt, „még a maga édes kis mamáját is megverte”. Juli kiadja az útját a fecsegő jövevénynek. Liliom kínos helyzetben van, mennie kell, és még nem tett semmi jót, dolgavégezetlenül kell visszatérnie az égi fogalmazóhoz. Felajánlja, hogy mulatságos kártyás kunsztot mutat a kislányának. A lány hallgat az anyjára, visszautasítja az ajánlatot.

A szeretet már tehetetlen. Liliom, bár lelke legmélyén mintha volna parányi fény, képtelen jó emberként viselkedni. Minden a visszájára fordul. Pedig a végére megkedveltük ezt a csavargó férfit. Egy fehér létra ereszkedik le a drótsodronyon. De neki ez már semmit sem jelent. Magába roskad, mint Zampano a La Strada végén.