A szerző 2018-ban ötvenkét színésszel és kilenc dramaturggal készített interjúkat meg fókuszcsoportos beszélgetéseket. Kutatásának fő célja az erdélyi dramaturgok helyzetének feltérképezése. Jelen esszé a megkérdezettek többéves tapasztalatait mutatja be, és a következő kérdés kibontásával foglalkozik: mikor és mitől volt jó, esetleg rossz a színész és a dramaturg közös munkája? Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok rendszerbe szedésének célja egyrészt az, hogy a negatív élményekből mindannyian tanulhassunk; a pozitívak pedig megerősítsenek bennünket abban, hogy a dramaturg és a színész igenis képes jól dolgozni együtt, és valóban szükségünk van egymás munkájára.
Lukács Emőke bábszínész, az Udvarhely Bábműhely vezetője. Az interjúban pályaválasztásáról, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínházban töltött éveiről, és arról is mesélt, miért fontos, hogy időről időre kilépjünk a színház zárt falai közül, és feltegyünk magunknak a kérdést: van-e fogalmunk a társadalomról, amelynek és amelyről elméletileg játszunk? Mindezek mellett pedig a 2019-ben alapított Udvarhely Bábműhely munkájáról, célkitűzéseiről, a bábszínház társadalomban betöltött szerepéről is beszélgetett Deák Katalin riporterrel, a Játéktér szerkesztőjével.
Deák Katalin és interjúalanya, Kasza Izabella pszichoterapeuta a szakmai kiégésről beszélgettek. Ezen belül arról, miként befolyásolhatja a munkakultúra az alkalmazottak kifáradását, illetve hogy melyek lehetnek egy kiégésre hajlamosító intézmény főbb jellemzői. Az interjúban szó esik a kiégés fizikai és lelki tüneteiről, illetve ennek a folyamatnak a különböző szakaszairól – az idealizáció, a realizáció, a stagnálás, a frusztráció és az apátia állapotáról. Végül pedig néhány egyéni és szervezeti stratégiát ismerhet meg az olvasó arra nézve, hogy miként küzdhet meg egy intézmény és egy munkavállaló a kifáradással.
Borítókép: Vass Csaba. Gyerekünk, Csíki Játékszín. Fotó: Veress Albert „Mi, a színészek bejövünk, meghajolunk, kiprovokáljuk a vastapsot integetéssel, zenével, bohóckodással. (…) Aztán elmennek a nézők,és mi magunkra maradunk…
A Játéktér 2019. téli számábólBorítókép: A Csíki Játékszín Ásókapa c. előadásának próbáján. Fotó: Deák Katalin Ez az esszém annak a korábbi írásomnak a kiegészítéseként (is)…
A Játéktér 2019. őszi számából A tavalyi év során interjúkat és fókuszcsoportos beszélgetéseket készítettem Erdélyben dolgozó dramaturgokkal és színészekkel. A beszélgetések azokkal a dramaturgokkal (a…
Új bemutatóra készül a csíkszeredai Csíki Játékszín, Halász Péter Gyerekünk című darabját Hatházi András rendezésében február 16-án, vasárnap este 19.00 órától láthatja először a közönség…
A Csíki Játékszín társulata első alkalommal mutat be közösségi színházi előadást. ÁSÓKAPA címmel kerül sor a produkció bemutatójára április 18-án, csütörtökön 19 órától a Hunyadi…
Beszélgetés Visky Andrással A Játéktér 2018. őszi számából Fotó: Biró István Osztályvezetőm volt Kolozsváron, a színháztudomány szakon. Másodéves voltam, amikor éppen azon gondolkodtam, hogy otthagyom…
A kolozsvári színház Homemade című közösségi színházi előadásának apropóján Biró Réka és Deák Katalin dramaturgokkal Balázs Nóra, az előadás projektmenedzsere beszélgetett. Fotó: Biró István A…
