#10év Álom A szerkesztő munkája egy álommal kezdődik, és a hittel, hogy az álom megvalósítható, és mások számára is fontos. Álom, hit és vízió nélkül…
Két év kihagyás után jelentkezett a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, az elmúlt évadok jelentősebb előadásait bemutatva a szakmai és színházkedvelő közönségnek. A lezárások utáni fesztivál produkciói közül azok voltak a legsikeresebbek, amelyek valamilyen módon reflektáltak a néző és a színház megváltozott helyzetére, illetve a színházat mint magatartást és a színészt mint alkotót reflexiójuk tárgyává tették. A beszámolóban a szerző kitér pár fontosabb előadásra, amelyek mind dramaturgiailag, mind formanyelvileg újszerűt tudtak felmutatni.
Varga Balázs (1988) Sepsiszentgyörgyön született, szakirányú tanulmányait a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színész szakán teljesítette, alap- és mesterképzésen. 2010-ben a nagyváradi Szigligeti Színházhoz szerződött, ahonnan négy év után a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatához igazolt, amelynek azóta is a tagja. Legutóbbi, a Piros fű című előadásban nyújtott kiemelkedő alakítása kapcsán beszélgettünk munkáról, szokásokról, pályáról, türelemről, és arról, hogy hol találkozik a költészet és a horgászat.
A 2021/2. lapszámunk fő témájához, a mester-tanítvány, tanár-diák viszonyokról a romániai magyar színházban, körkérdésben szólítottunk meg több erdélyi színészt, hogy írjanak, beszéljenek arról, hogy a saját tapasztalatukon keresztül szűrve miként gondolkodnak a mester fogalmáról, alakjáról, esetleges hiányáról, ezek okairól, az alkotói generációk közti kapcsolódásokról. B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Csatlós Lóránt, Dálnoky Csilla, Fincziski Andrea, Györgyjakab Enikő, Mátray László és Sinkó Ferenc válaszai olvashatók az összeállításban.
A 2021/2. lapszámunk fő témájához, a mester-tanítvány, tanár-diák viszonyokról a romániai magyar színházban, körkérdésben szólítottunk meg több erdélyi színészt, hogy írjanak, beszéljenek arról, hogy a saját tapasztalatukon keresztül szűrve miként gondolkodnak a mester fogalmáról, alakjáról, esetleges hiányáról, ezek okairól, az alkotói generációk közti kapcsolódásokról. B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Csatlós Lóránt, Dálnoky Csilla, Fincziski Andrea, Györgyjakab Enikő, Mátray László és Sinkó Ferenc válaszai olvashatók az összeállításban.
A 2021/2. lapszámunk fő témájához, a mester-tanítvány, tanár-diák viszonyokról a romániai magyar színházban, körkérdésben szólítottunk meg több erdélyi színészt, hogy írjanak, beszéljenek arról, hogy a saját tapasztalatukon keresztül szűrve miként gondolkodnak a mester fogalmáról, alakjáról, esetleges hiányáról, ezek okairól, az alkotói generációk közti kapcsolódásokról. B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Csatlós Lóránt, Dálnoky Csilla, Fincziski Andrea, Györgyjakab Enikő, Mátray László és Sinkó Ferenc válaszai olvashatók az összeállításban.
A riport fiatal színházcsinálók véleményét tárja fel arról, hogy hogyan viszonyulnak szakmai életükben a mesterekhez vagy a mester fogalmához, kitől tanultak és tanulnak szakmát, illetve elméleti szinten hogyan látják a mester-tanítvány viszonyt. Nemcsak konkrét példákkal és nevekkel találkozunk, hanem filozófiai eszmefuttatások témája is lesz a mesterség kérdése, valamint az, hogy az új generációk pályakezdése miben tér el az eddigiekétől. Tágabb kontextusban a romániai magyar színházi oktatás kérdése is kikristályosodik.
Lát(hatatlan). Kolozsvári Állami Magyar Színház A Játéktér 2019. tavaszi számából Fotó: Biró István Akinek volt szerencséje jobban kiismerni a közösségi médiák tartalomszolgáltató algoritmusát, könnyen rájöhet,…
Unpredicted. Váróterem Projekt, Kolozsvár Fotó: Bethlendi Tamás A Játéktér 2017. őszi számából Sinkó Ferenc új rendezése, a Váróterem Projekttel való első közös munkája a színész-rendező-koreográfus…
A Szigligeti Színház miniévadának négy előadásáról Június 1. és 8. között került sor a nagyváradi Szigligeti Színház hagyománnyos miniévadjára, amely során az érdeklődők a 2015/2016-os…
