Simó Emese a Vilniusi Kis Színház öthónapos Ványa bácsi-próbafolyamatát követte végig Tomi Janežič szlovén színházi rendező mellett. Próbanaplóján keresztül betekintést kapunk egy Csehov-darab feldolgozásának folyamatába, Janežič pszichodrámára épülő munkamódszereibe, a vilniusi színészek munkájába. Mindezt a szerző a saját szakmai tapasztalataival hozza párhuzamba, és olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogyan segíthetik a pszichodrámás gyakorlatok a próbafolyamatot, hogyan lehet egy egészséges munkaviszonyt kialakítani, hogyan maradhat egy színész friss, kiegyensúlyozott egy intenzív próbafolyamat után is.
Simó Emese a Vilniusi Kis Színház öthónapos Ványa bácsi-próbafolyamatát követte végig Tomi Janežič szlovén színházi rendező mellett. Próbanaplóján keresztül betekintést kapunk egy Csehov-darab feldolgozásának folyamatába, Janežič pszichodrámára épülő munkamódszereibe, a vilniusi színészek munkájába. Mindezt a szerző a saját szakmai tapasztalataival hozza párhuzamba, és olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogyan segíthetik a pszichodrámás gyakorlatok a próbafolyamatot, hogyan lehet egy egészséges munkaviszonyt kialakítani, hogyan maradhat egy színész friss, kiegyensúlyozott egy intenzív próbafolyamat után is.
Kali Ágnes dramaturgként vett részt a Radu Afrim rendezte Amikor telihold ragyog a turkáló felett című előadásban, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban mutattak be 2020. október elején. Esszéje az előadás létrehozásának – a pandémia miatti otthonmaradással megszakított – folyamatát követi le. Kali nem először dolgozik Afrimmal: szövege kitér a román rendező sajátos munkamódszerére, ahogyan arra is, hogy a furcsa karakterekből és vázlatos dramaturgiai alaphelyzetből indulva miként épül fel a szentgyörgyi előadás szerkezete. Egy, az Amikor telihold…-hoz hasonló asszociatív-improvizatív munkamódszerben különösen hangsúlyossá válik a színészek egyénisége, saját „nyelve”, állítja a szerző.
