Sorozatunkban színházi témájú álmokat/rémálmokat gyűjtünk. Köszönjük mindenkinek, aki eddig megosztotta velünk az álmát. Ha téged is meglátogat éjjelente a színház, és szívesen megosztanád velünk tudatalatti…
Hatházi András írásában a saját színházi tapasztalatára támaszkodva tárgyalja, hogy miképpen lehet a Peter Brook által leírt „üres teret” értelmezni. Mi történik az üres térben, hogyan határolódik el egymástól a valóság és a játék tere – és miképpen játszik ebben közre a megfigyelés és az értelmezés aktusa. A színészi átlényegülés, szerepfelvétel kulturális vetületeit is megemlíti, amely az azonosulás stratégiáival összevetve a színészi őszinteséget teszi fel tétnek.
A szerző 2018-ban ötvenkét színésszel és kilenc dramaturggal készített interjúkat meg fókuszcsoportos beszélgetéseket. Kutatásának fő célja az erdélyi dramaturgok helyzetének feltérképezése. Jelen esszé a megkérdezettek többéves tapasztalatait mutatja be, és a következő kérdés kibontásával foglalkozik: mikor és mitől volt jó, esetleg rossz a színész és a dramaturg közös munkája? Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok rendszerbe szedésének célja egyrészt az, hogy a negatív élményekből mindannyian tanulhassunk; a pozitívak pedig megerősítsenek bennünket abban, hogy a dramaturg és a színész igenis képes jól dolgozni együtt, és valóban szükségünk van egymás munkájára.
