Simon Senn „Be Arielle F” című előadása a digitális képzelet, az azonosulási folyamatok, a társadalmi nem, valamint az idegen test használatának etikai problémáit vetik fel. A nézőt zavarba ejtő és felkavaró kérdések ezek, amelyek kortárs világunkban a digitália és technológia által átitatott világ komplex tapasztalatait mutatják. A Zoom-előadás ideje alatt a résztvevők a láthatatlanságból a digitális jelenlétbe tartó transzformáció tanúivá lesznek. Az átváltozás révén a valóság termékeny talajjá, a digitális létezés számára elengedhetetlen kiinduló ponttá válik.
2021 novemberében jelent meg a futureStage Manifesto a harvardi metaLAB kutatócsoport kiáltványa, amely a jövő előadóművészetének transzmediális jellegére hívja fel a figyelmet. A kiáltvány részletezi, hogy fenntarthatósági okokból nem lehet már visszatérni a régi normalitásba, a turnézások számát ésszeszerűsíteni kell és fel kell készülni – a színház megerősödött mediális jellegénél fogva a közvetítésekre. Emellett át kell majd gondolnunk a támogatási rendszereket, illetve, hogy milyen jövőbeli színházi munkakörök alakulhatnak ki – pontosan a mediális változásnak köszönhetően.
A virtuális valóság apparátusa lehetővé teszi számunkra, hogy fizikailag legyünk jelen valamely produkció fiktív világában. A Kolozsvári Magyar Színház Adrian Sitaru rendezte Illegitim című 2018-as VR-produkciójában a színházi előadás és a VR-technológia kettőse lehetővé teszi, hogy a résztvevők egyszerre legyenek nézői szerepben (a fiktív világot mintegy kívülről szemlélve) és a megkettőzött valóság közepén (ugyanazt immár belülről látva). A produkció sajátossága a választási lehetőség: ki-ki eldöntheti, hogy melyik a meggyőzőbb, élménydúsabb vagy a közvetítési technikák szempontjából érdekesebb számára. Ez a tudatosság a történet átélése ellen dolgozhat, viszont a figyelem váltogatása a köztesség sajátos élményével ajándékoz meg. A résztvevők nem egyszerű nézők, hanem saját útjaiknak a tervezői, akik a döntéseikhez kereshetnek vagy nem utasításokat. A tanulmány amellett érvel, hogy az ismétlődések, loopok kulcsszerepet játszanak abban, ahogyan a virtuális világok közötti átjárások megtörténhetnek, és a résztvevői utak kiépülhetnek.
Pálffy Zsófi beszámolójában a 7. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál OFF-programjának három előadásáról ír, amelyek a virtuális valóság, a digitális színház lehetőségeivel élnek, illetve generációs kérdéseket feszegetnek.
